2018. február 14., szerda

Toredekek lanykori emlekeimbol--Vilhelem Margareta[4]


  • De akár ilyen mozgalmas életem volt mindig ott volt a háttérben a leendő férjem akivel ma is együtt élek zavaros összefüggésben.
    Most csak úgy nézek rá csak, mint gyerekeim apjára-többször akartam elválni de mindig meghiúsult valami okból ,azután rendre megszülettek a drága kincseim a két fiam majd a kedves aranyos unokáim.
    Nem voltunk nagyon gazdagok ,de mindent megkaptam amit akartam.
    Talán a legnehezebb döntésem a házasság volt .Mint egy árny úgy állt mindig a hátam mögött a leendő férjem ,úgy képzelem most, mint egy leopárdot, aki megtámadni készul az áldozatát.
    Nem tudtam megszabadulni tőle még Kolozsváron sem,mert ő is diák volt ,és mint" barátként"
    szinte minden lépésemet ismerte..Persze azért én éltem az életemet ,nem vettem figyelembe ,hogy 
    annyira szeret .Ha jól meggondolom nem is gondoltam erre.
    Ott volt a férjjelölt és néhány szerelmi kaland..Sosem szerettem azokat a férfiakat ,akik birtokolni akartak volna fizikailag vagy lelkileg .
    Már 21 éves voltam,munkakönyvvel dolgoztam a marosvásárhelyi Fertőző Klinikán a biológiai laboratóriumban s még mindig férjtelen voltam .Eltűntek mellőlem a régi kedves barátok .
    Szerettem a munkahelyemet ,ott találtam fel magam a legbiztosabban ,lehet azért is még mindig alkalmazottként dolgozok, persze más munkahelyen .
    Szerettem dolgozni és szórakozni is .Már régóta azon gondolkoztam hogy ami velem történt akár egy regényt lehetne írni belőle.

    Most rövidre fogom ,mert ez csak egy töredék akar lenni.
    Tessék, most nem jut eszembe, pedig annyi minden történt velem.
    Egyszerre két kérőm is akadt .A geológiai évfolyamtárs aki pár évig Marosvásárhelyen dolgozott meg a leendő férjem. Bandival tartottam a kapcsolatot , sokszor kérdezte 
    -Na meggondoltad a házasságot ?-de az utóbbi időkben el-el maradozott.
    A leendő férjem nagy elhatározásra jutott,hogy mindenkit elásson maga mögött.
    Decemberi hideg fagyok voltak abban az évben Legtöbbet otthon ültünk a meleg családi fészekben ahol mindenki nyugodt és boldog volt , amit többé sohasem éreztem a férjem oldalán.
    Legfeljebb egy fullasztó ,nyomasztó érzést a az évek során akiből áradt mindig a szerelem s egy birtoklási vagy amit ki nem állhatok..
    Egy este megjelent díszbe öltözve ,annak rendje módja szerint az édesapjával leendő apósommal és megkérte Apámtól a kezem .
    Apám volt a legjobb barátom egész életemben ,amíg élt .,mondhatom halála után is.
    Nem szerette a leendő vejét sokszor próbált útbaigazítani :
    -Lányom nem hozzád való ,nem veszed észre .
    -Majd még megbánod -szokta mondani ,ami be is vált.
    Sosem eroltett semmire ,de azért szófogadó voltam ,Most az egyszer nemet mondtam neki 
    Két édes,szeretett ember volt életemben az Apám és a Nagyi, apám részéről ,akiket a mai napig áldok és hozzájuk imádkozok ha valami nagy gondom van ,és van bőven !
    Én valahogy mindig az ismétlések embere voltam.
    Vederből cseberbe -szoktam mondani magamban ezert féltem minden változástól és a gyerekeim mindig az élvonalban voltak függetlenül a körülményektől .
    Jól ismertem magamat talán igen jól ami néha a vesztemet okozta.Ez a házasság azért jött létre mert úgy szétszóródtak időközben a sok ismert barátok ,csak egyedül Bandi volt még itt a közelemben ,de láttam más lánnyal sétálgatott a "főtéren "ahol valamikor sétáltam én is boldogan.
    De szerettem volna kalkulált ember lenni,aki mindig megfontol jól valamit
    mielőtt megtenné , de nem tudtam csak kesébb alakult ki bennem ez az érzés amikor már minden elfajult. Szerettem volna ,ha valaki előre megjósolta volna a jövőmet ,hm ,talán az Apám ,aki mindent tudott. [folytatom]

Toredekek lanykori emlekeimbol---Vilhelem Margareta.[3]


  • Talán a legszebb évek a lánykoromból a líceumi évek voltak,amik a legtisztább és legártatlanabb 
    éveim voltak.
    Soha nem fognak visszatérni csak úgy 10 évenként amikor osztály találkozót szervezünk.
    Mind kevesebben és kevesebben vagyunk.
    A 8.osztály után normálisan mindenki tovább tanult abban az időben csak úgy lehetett
    persze ,volt olyan társunk is akik szakiskolákba készültek a mielőbbi pénz szerzés miatt.
    Akkoriban rengeteg gyár meg üzem működött Marosvásárhelyen ,nem mint most.
    Ma megszámlálhatom az ujjaimon és nem hiszem hogy szűkség volna a két kezemre !
    Mi a 13-14 éves gyerekek nem kellett gondolkozzunk erről,mert a szüleink döntöttek
    helyettünk ,hogy milyen líceumot választanak .
    Mindenhol felvételire volt szükség ,bizonyos tantárgyakból,attól függően hova iratkoztál be.
    Általában román nyelv,irás és szóbeli,matematika írás ,és a magyar osztályokban plusz a magyar nyelv írás és szóbeli,ha pedig tovább a művészeti ágakat akartad követni az illető hangszer ,vagy rajzoddal jelentkeztél.
    Ott is megvoltak a szabályok.Hangszer használata , szolfézs gyakorlatok ,
    vagy a rajzodat egy bizonyos tárgyról kellett ott elkészítened ,aki rajzszakos tanár akart volna lenni életében.
    Engem és a két testvéremet is román líceumba írattak ,hogy jobban érvényesüljünk
    az életben,meg a további tanulásunk szempontjából is.Nem bántam meg ,előnyom lett belőle .
    Ha felvételire készültél az egyetemre ,normális volt,hogy a magyar gyerek hátrányban volt 
    a román diákkal szemben.

    Így kerültem az Unirea liceumba[Egyesülés]magyarul.Ennek is van története:
    Az épület együttes szecessziós stílusú. Az ,,A" épületet az Unirea, míg a kisebb, eredetileg bentlakásnak épült ,,B" épületet a Római Katolikus Gimnázium használta. Tervezője Pápai Sándor, az Erdélyi Római Katolikus Státus mérnöke volt.

    A fő homlokzat oromzatán egy fülkében egy szobor volt, mely egyesek szerint Szűz Máriát, mások szerint Szent Imrét, az iskola védő szentjét ábrázolta. A kommunisták 1962-ben eltávolították a szobrot, sorsa ismeretlen.
    A Romai Katolikus Gimnázium a város legrégebbi oktatási központja , 1948-ban államosították az épületet, és a magyar tannyelvű leánylíceumnak ítélték.[1959-ben ideköltöztették az Unirea líceumot, a kereskedelmi leányiskola 1919-ben alapított utódját, és Unirea (Egyesülés) néven két tannyelvű vegyes gimnáziumként, majd főgimnáziumként működött tovább.
    A legnagyobbik nővérem még Leánygimnáziumban járt 6 evvel idősebb mint én .a kisebbik nővérem meg én már az Unirea líceumba jártunk.

    Két épülete van a nagy, meg kis épület ,én a kis épületbe jártam az első emeletre.
    Ha visszagondolok én a humán tagozaton jártam egy 28 tagú osztályba ahova szép számban 
    voltunk 28 diák. Azokból csak 3 volt fiú. De a reál osztályokban [3 ] a többségben fiúk voltak .
    Itt kezdődött számomra az életem legszebb legmaradandóbb emlékei.
    Kalandos ,izgalmas kihívásokkal és meglepetésekkel teli időszak volt ez a négy év egy olyan 
    lánynak aki a legtöbbet akar kihozni magából, a helyzet adta lehetőségekből
    és a nyelvi meg kulturális különbségek előnyeiből.
    Szabadok voltunk minta kalitkából kiröppenő madarak,ugyanakkor nagyoknak és boldogoknak 
    éreztük magunkat.
    Szép egyenruhánk volt, sötétkék vékony szövetből hosszú ujjú ruha, fehér gallérral, a derekadnál egy széles övvel amit igyekeztünk szorosra húzni amennyire lehetett .

    A gallért gombokkal lehetett átcserélni naponta .A fehér gallér mindig tiszta volt .
    A ruha két zsebbel volt ellátva,a karunkon pedig egy kis fekete bársony cimke;Unirea Líceum 143
    arany színű cérnával ráírva.Persze mi patent kapcsokkal tettük fel,hogy tanítás után le tudjuk venni az utcán pedig a fehér hajpántot is eltávolítottuk .
    Sokat tanultunk, de nemcsak tantárgyakat hanem általános műveltséget is .
    Itt hallottam először egy osztályfőnőki órán magnetofonon a Beethoven 3. szimfóniáját ami Eroica névre is hallgat, a zenetörténet egyik fordulópontja. Ezzel a művével Beethoven végképp széttépte azt a köteléket, amely őt a régi formákhoz és művészethez kötötte. Minden művében láthatjuk ezt a fajta törekvést, de egyetlen műve sem jelentett olyan hatalmas előrelépést, mint a 3. szimfónia.
    Különlegesen tetszett az Egmont nyitány. Ez Goethe- Egmont című darabjához kísérőzene.
    Rengeteg időnk maradt a más elfoglaltságokra is ,szinte mindegyikünk járt valamilyen 
    kőrre pl.tánc ,zene vagy éppen teniszezőnk is volt az osztályunkban.
    Csodálatosak voltak a nyári meg téli vakációk,nyáron általában a tengerre mentünk ,télen a hegyekbe sí táborokba. Nyughatatlan fiatalok !
    Az osztályfőnöknővel együtt jártunk kirándulásokra , aki a francia nyelvet tanította Gagyi Teréz tanárnő akit mindannyian "gatyesznek" neveztünk talán a legjobb osztályfőnöknő volt.
    Románul is magyarul is perfektül beszélt .
    Kedves szép emlékeim maradtak a nyári tengeri nyaralásokról ,a tábortüzek körül hangosan énekeltünk , meghitt barátságos hangulattal,vagy éppen táncoltunk .
    Soha nem volt kissebbségi érzetem, mert tökéletesen beszéltem románul,és a románok közül is sokan tudtak magyarul .
    A fiatalok előtt nincs határ ,hamar barátkoznak .Itt tanultuk meg mi az emberség és mi a szépség a lélekben ,hogy tiszteljük egymást ,és felelősséget érezzünk egymás iránt !

    Hamar megbíztunk egymásba szép barátságok születtek.
    Ami a legnehezebb volt az a tananyag megtanulása jelentett több gondot számomra ,főleg a fizika meg szervetlen kémia .
    Persze nem voltam éltanuló de nagyon sok mindent tanultam .Lehetett választani ,hogy milyen 
    idegen nyelvet akarsz tanulni ,mert egy az kötelező volt:franciat ,németet vagy angolt .Mellete simán tanultunk orosz nyelvet meg latin nyelvet is.Mivel német nyelvet ismertem így franciát választottam.
    Ahogy megtanultuk a leckéinket pont úgy megtanultuk egymás szokásait is kulturális értékeit.
    Az életben nem az számit ,milyen nyelvet beszélsz ,hanem hogy milyen a lelked meg a viselkedésed,hogy tiszteljenek és te is tisztelj másokat .

    Lehet jól tették a szüleim hogy ezt a megoldást kapták a legmegfelelőbbnek.
    A tizenkettedik osztály befejező napja talán a legmeghalóbb nap volt amikor az osztályfőnöknő
    jelenlétében ,utoljára magunkra öltöttük egyenruhánkat ,elénekeltük a líceumi ballagó hires 
    éneket a "Gaudeamus igitur".-t
    Utána az osztályfőnöknő utoljára felolvasta a névsort a katalógusból ,mindenkit jellemezve.
    Mi is szeretettel vettünk búcsút tőle .Az egyik diáktársunk megható beszédében búcsúzott 
    az osztályfőnöknőtől oriási virágcsokorral és sok könnyekkel szemeinkben .
    A ballagásra mindenki a rokonaival jött ,akik türelmetlenül vártak az udvaron minket 
    könnyes szemekkel sok virágok közepette , végig vonultunk a szülők által alakított sorfal között énekelve a" Gaudeamus igiturt" 

    Este volt a bankettünk ,ami az akkori Hargita vendéglőben volt,ma már azt is felszámolták .
    Frissen csináltatott estélyi ruhánkban, csillogó szemekkel ragyogtunk a fiatalságtól és reggelig mulattunk.Talán életem legjobb mulatsága volt . Felejthetetlen .
    Kísérőink a következő 12.osztályosok , útnak eresztettek a batyuval vállunkon az élet kacskaringós útjaira.Még fogalmunk sem volt hogy az élet egy nyomorúság !De rájőttünk hamarosan !
    Azóta is mind ballagunk keresve azt amit nem találunk -a fiatalságot .
    Nem véletlenul kezdtem az egyetemi évekkel.Meggondolás alapján.A következő utolsó részben az elso munkahelelyemről fogok egy kis izelitőt irni .Az még lánykoromról szól .
    A házasság utáni éveimről jobb ha nem jelentetek meg semmit .Folytatom az utolsó résszel .

Toredekek lanykori emlekeimbol---Vilhelem Margareta


  • De akár ilyen mozgalmas életem volt mindig ott volt a háttérben a leendő férjem akivel ma is együtt élek zavaros összefüggésben.
    Most csak úgy nézek rá csak, mint gyerekeim apjára-többször akartam elválni de mindig meghiúsult valami okból ,azután rendre megszülettek a drága kincseim a két fiam majd a kedves aranyos unokáim.
    Nem voltunk nagyon gazdagok ,de mindent megkaptam amit akartam.
    Talán a legnehezebb döntésem a házasság volt .Mint egy árny úgy állt mindig a hátam mögött a leendő férjem ,úgy képzelem most, mint egy leopárdot, aki megtámadni készul az áldozatát.
    Nem tudtam megszabadulni tőle még Kolozsváron sem,mert ő is diák volt ,és mint" barátként"
    szinte minden lépésemet ismerte..Persze azért én éltem az életemet ,nem vettem figyelembe ,hogy 
    annyira szeret .Ha jól meggondolom nem is gondoltam erre.
    Ott volt a férjjelölt és néhány szerelmi kaland..Sosem szerettem azokat a férfiakat ,akik birtokolni akartak volna fizikailag vagy lelkileg .
    Már 21 éves voltam,munkakönyvvel dolgoztam a marosvásárhelyi Fertőző Klinikán a biológiai laboratóriumban s még mindig férjtelen voltam .Eltűntek mellőlem a régi kedves barátok .
    Szerettem a munkahelyemet ,ott találtam fel magam a legbiztosabban ,lehet azért is még mindig alkalmazottként dolgozok, persze más munkahelyen .
    Szerettem dolgozni és szórakozni is .Már régóta azon gondolkoztam hogy ami velem történt akár egy regényt lehetne írni belőle.

    Most rövidre fogom ,mert ez csak egy töredék akar lenni.
    Tessék, most nem jut eszembe, pedig annyi minden történt velem.
    Egyszerre két kérőm is akadt .A geológiai évfolyamtárs aki pár évig Marosvásárhelyen dolgozott meg a leendő férjem. Bandival tartottam a kapcsolatot , sokszor kérdezte 
    -Na meggondoltad a házasságot ?-de az utóbbi időkben el-el maradozott.
    A leendő férjem nagy elhatározásra jutott,hogy mindenkit elásson maga mögött.
    Decemberi hideg fagyok voltak abban az évben Legtöbbet otthon ültünk a meleg családi fészekben ahol mindenki nyugodt és boldog volt , amit többé sohasem éreztem a férjem oldalán.
    Legfeljebb egy fullasztó ,nyomasztó érzést a az évek során akiből áradt mindig a szerelem s egy birtoklási vagy amit ki nem állhatok..
    Egy este megjelent díszbe öltözve ,annak rendje módja szerint az édesapjával leendő apósommal és megkérte Apámtól a kezem .
    Apám volt a legjobb barátom egész életemben ,amíg élt .,mondhatom halála után is.
    Nem szerette a leendő vejét sokszor próbált útbaigazítani :
    -Lányom nem hozzád való ,nem veszed észre .
    -Majd még megbánod -szokta mondani ,ami be is vált.
    Sosem eroltett semmire ,de azért szófogadó voltam ,Most az egyszer nemet mondtam neki 
    Két édes,szeretett ember volt életemben az Apám és a Nagyi, apám részéről ,akiket a mai napig áldok és hozzájuk imádkozok ha valami nagy gondom van ,és van bőven !
    Én valahogy mindig az ismétlések embere voltam.
    Vederből cseberbe -szoktam mondani magamban ezert féltem minden változástól és a gyerekeim mindig az élvonalban voltak függetlenül a körülményektől .
    Jól ismertem magamat talán igen jól ami néha a vesztemet okozta.Ez a házasság azért jött létre mert úgy szétszóródtak időközben a sok ismert barátok ,csak egyedül Bandi volt még itt a közelemben ,de láttam más lánnyal sétálgatott a "főtéren "ahol valamikor sétáltam én is boldogan.
    De szerettem volna kalkulált ember lenni,aki mindig megfontol jól valamit
    mielőtt megtenné , de nem tudtam csak kesébb alakult ki bennem ez az érzés amikor már minden elfajult. Szerettem volna ,ha valaki előre megjósolta volna a jövőmet ,hm ,talán az Apám ,aki mindent tudott. [folytatom]

2018. január 18., csütörtök

Mikor fiatal vagy---Vilhelem Margareta

Az ember ,mikor fiatal és merész
nem veszi észre hogy az idő el vész
csordultig rakodik szívében a sok méz
osztja mindenkinek,ha nagyon nehéz.

Lelke tele van csattanós zenével
tombol a zongora zakatol remekül,
buggyan a jóság az ember szívéből
úgy érzi nincsen sohasem egyedül .

Nem veszi észre, az idő ahogy telik,
a zene nehezebben, lassabban hallszik,
szívéből nem csorog már annyira a méz
ö pedig gyáván ,lassan mind hátra néz.

Látja elámultan minden csak el vész
a dalokat már nem húzza a zenész
testében mind gyorsabban vesznek a percek,
reményei mid kevesebbek lesznek.

Mind percben ,borzadva néz hátra
úgy látja az emlékek meg vannak állva,
borzong egyedül ,meggörnyed a háta
és lassan rá ébred saját magát látja. [W.B.]

A cél ---Vilhelem Margareta

Úgy integet felénk a fény lángja
csillog kevélyen ragyog a rangja .

Megyünk előre nem nézzük az utat
nem látjuk,múlik a fiatalság,bódulat

Célunk az megvan,az örökös mámor,
koszorút teszünk fejünkre,valahányszor

Ha megállnánk célunkat elvesztenénk
hát szaladunk mintha ha vétkeznénk.

Nem a szentségek hegyeit keressük,
a magunk csüggedt emlékeink követjük.

Úgy talán jobb ,ha nem nézünk vissza 
semmit nem látunk, már a föld beissza .

Én már megállni soha nem tudnék
célom után keményen szaladnék 

Az ki nem bírja lassan lihegve leáll,
visszapillant ,ott már semmi sem áll..  [W.B.]

2018. január 1., hétfő

The Best Of Love Songs - Romantic Love Songs - Love Songs Playlist 2017

Egyszeru élet---Vilhelem Margareta 2018 jan.1

Az élet egyszerű és egyforma
újéven ez a végső benyomásom
kopog halványan ablakom vázára
mint ha eső verné nyomorúságom.

Várni kell míg kínálkozik alkalom
várni azt mit kaphatok , vagy adok
s nap végén mikor magamra nézek
ugyanazt látom s halkan mormogok.

Voltak édes napjaim néhányszor
most mikor visszanézek sokszor
mielőtt felgyújtanám a villanyom
magamba látok ,de szívem zavaros .

Gondolom más is így van mint én
egymást váltogatja a fehért a sötét
egy világban ravaszul keringőzünk
követelőzve a csábos lehetetlenért.

Türelem, félelem vezeti utunkat
szeretet ,szánalom közben elmúlt
marad a félelem kitöltve két karunk
meglepődve elfelejtjük merre tartunk. [W.B.]

2017. december 30., szombat

A legyozott---Vilhelem Margareta

Hadakozni szeretek Világgal,kimérten
szélviharként állok esőnek meztelen ,
jeges termésnek töredékén,tevékenyen
megállítanám e ronda Időt engedékenyen.

Fáradt arcomat tenyeredbe tenném ,
bár győzhetetlen vagyok legyőzötten
mert megbűvölten az elvarázsolt égen,
a dús fellegek enyémek az éjben .

Mert bölcs isteneknek szülötte vagyok
megengedett hogy sorsomat én íróm ,
vad orkánoknak szerelmetes keblén,
ápolgatnám fájdalmam megelégedvén.

A haragjaim dúsan szaporán terhelnek,
bár harcommal élni bármikor merészelek,
ostorral kivívnám a tenger vad haragját
hullámaival fedném be arcom aggodalmát.


Nem unalmas éltem, de harc lesz vesztem,
mert az élet mindig buzgón felülkerekedik
az ostora keményebb, több ,s beteljesedik ,
mit tervezett és vitatkozik halkan velem.

És így én leszek a legyőzött a semmiben ,
testem megtelik csúf sebekkel sebtiben,
mártirságom odahagyom holtamig veszni,
de kínomban minduntalan fogok kiáltani.
[W.B.]

2017. december 27., szerda

Ha csak ennyi volt---Vilhelem Margareta

Vajon van-e valami miért érdemes
valami csodás szemfényvesztés ,
csókos asszonyi mosolyom oly kevés
késői siratóm már régen nem könnyes .

Kémlelődök jobbra balra hasztalan
vérző szívem lüktetése nyugtalan
ágas ereim, dúsulnak minduntalan
míg rút rettenetben bűneim vajúdnak .

Bár ennyi volt csak , kimérten szűkösen
s ha már fészket nem raktunk közösen
áldott csókjaink kivirágzó kedvükben 
húsunkba marnak, s emlékeink eltűnnek. [W.B.]

Hirtelen jott---Vilhelem Margareta

Hirtelen jött,
nem akarattal,
hozta az idő.
Várt és hasított
varázst akart,
szépet színeset,
állt, hallgatott,
kint szenvedett
a sok álomból
semmi nem lett,
csak sóhaj s megbosszult üzenet .
Szívek dobognak
semmi sem régi 
álomból költenek
varázst ígérni,
apró hunyorok,
csöndes sóhajok,
felbuzdított szívek,
halk kocogások,
megdermedt lelkek
futó emlékek,
fájó testrészek, nagyon elcsüggedtek.
Állok és várok,
némán és sután
gondolataim -
már nem az enyémek,
voltam és nem vagyok,
szerettem csalást
áldottam átkot,
alkottam mámort,
voltam és nem vagyok.

Örökké---Vilhelem Margareta

Egymás szavait lesve merészen,
mély álomból
kel és gyémántként cseppen szívünkbe
türelmesen,
kezeket összefogó örök várakozásunk
hézag nélküli,
mint lassú gyöngyök levált zománca,
fogaink koccannak,
és töredelmes vallomása a múltnak
titkunkban
ugyanaz a kielemzett, értelmes, végső
kihívás, mi
szemünkben csak átkos birodalmakban
lebeghet,
és fénytört szemünkben rezzennek,
hatást elérve,
tiszta, fehér, szűz lelkünkben lézengenek
támaszt keresve,
zöngétlen, halk neszben zenélve
bársony szerelmünk.
Mert egymást kémleljük, kihívóan
ádáz,
csökönyös, vad szerelem hűségével
ugyanúgy,
mint hamuba olvadt, édes, lázas álmok
töredéke
és türkiz csillagok örök fényessége
világit felettünk,
remegve őrzi években megkeményedett
nászunkat,
a feltörő hűségnek mintájában fényesen
bevésve gyűrűnkbe.
Az örök szerelmünk titkának bizalmát,
a látó láthatatlant.

Ilannó csoda --Vilhelem Margareta

Oly forró a szenvedély lángja
fölcsap, törtet feléd,
de lelkedben, ami marad
felejt hűtlen,
mert oly gyönge néha
tested langy fénye
csak egy hullámsodrás mámora
az áldott kis csoda,
ami eltévedt, s bánatba
torkollik tova.

Oly szép a mámor csodája,
furakodik halkan
és mint bomlott nyáj barangol
szíved raktárába,
de oly gyönge a szíved,
nem bírja lüktetését
majd csendesen
suhan karjaidba,
hűtlenül eltűnik
tántorogva
a nagy sodrás hullámaiban.

Minden csak percek zavara,
mert nyargal az idő,
könnyen illan lángolatlan,
s hiába kergeted szomjasan,
eltűnik a fénytelen alagútban,
s döbbent arcod
sápadt színben
hallgatag,
már nem szorítod markodban
a szenvedély mámorát,
de tudod, nem lesz több ilyen
soha.