Fürödtem tüzes mámorban s bőrömfinom árnyalattal átnedvesedett ,kucorogtam ágyamon,mint egy bűnös s angyalok szálltak körülöttem .Gyakran kértem jussom érdekeltenfelfedeztem magam élet törvényeitkacagtam a Napba ,kibontott hajjals távcsővel kerestem csillagjaim.�"vtam magam mérő tekintetektőlbabráltam szoknyámon titokzatosanszavaim nem voltak vak látomásoknevettem annak, ki szembe kacagott .Simogattam kezed borús hajnalokonmint bejárhatatlan sziget őrangyala ,sírtam, kacagtam mindig, mérgemben szenvedésben lábbal toppintottam..Ma már tejút felett kacagok a Holdra ,torkom szorít ,szomjasnak érzi magát ,már csak fagyott szó jön ki a számonkegyetlenül süt a Nap sárga koronája.Hamarabb halt meg szívem mint testem ,nem éltem meg mindent úgy ahogy kellszemem vörös lett a sápadt fényekben durva szavak gyakran sepregettek előttem.Most tudom igazán, szerettelek tégedde nem fogtál meg férfias erősséggelmagamban mindent elmondtam neked ,ha ott is voltál , de sohasem voltál velem. Ma már felhő takaró teríti a leplet,selymesen- szelíd,bársonyos- melegena férfi ki szeret de nem lekötelezettnem érdemel meg semmi jelentőséget .[W.B.]
Éreztem én hogy mindig várni fogsz kitárt karokkal tüzesen égő napon és derűs arcodon az ég mosolyogfejed ingatod és nekem magyarázol .Kezdhetnénk egy új Világot ketten ,puszta kézzel, amin nem fog semmi semtörvényeid majd tisztelni fogom, egybenszívedben királynőd leszek hősiesen .Mosolygok a zűrzavarban szüntelen ,megfürdök barackvirág napfényében ,voltak pillanatok, mik jöttek felém égve zavarban jöttem, azt hittem hogy vége .Zongoraszó szűrődik ki valahonnanverebek táncolnak kecsesen a porban ,állsz férfiasan, kéz csókra boldogan ,új fényességem lettél a zongora dalban.. [W.B.]
A fiatalságnak nagy a kedvevígsággal járja táncáttarsolyában ránctalan testekvirgonckodnak tudományt.Fiatalnak lenni egy ravaszságjelző tábla inti ,érezni fogod az élet fáradságátha lassan előre tekintsz.Persze eszed legyen megérett poharad kihörpintve,próbálj észrevétlen tovább suhannieredménnyel megelégedve.Ne kívánd egyre a fiatalság elvétnem valódi alkalmasint ,hátra pillantsz, látod boldogság hevétizzadság fedi tested.S mennyi minden követ az utadonnéha céltalanság ,nem tudsz eligazodni sehogy semmennyi az igazság.Légy büszke a korodra bizalmasanrészt vehetsz táncmulatságonpersze nem forog lábad mint egykoronde tiéd a fáradhatatlanság .Mindig kapsz magadnak társatakar fiatalt ,és rájössz nem jót választottála régi jobb volt. [W.B.]
Még vannak csodák az ég pereménmég lehetnek kékebbek éji lepkék ,még süthet forróbban Nap sugaraha minden életbe több láng hullana.Meg lehet forróbb az emberi szeretettovább forgatná szerencse kereket ,hajtaná egyre a megkövült szíveket kékebbre nyitnak álmot felhők felett.Puszta érintések néha szédítenekgyönyörrel megborzongat kék színe, bőröm libabőrös és száll gondolatoma bűnöm s erényem pendül egy húron .Belefér minden kitaposott életembeférfinak a szava létem sors döntője ,kemény fából faragott a csók és bűna kék madár bogoz egyre szerelmeket.Poklok kapuja mindig nyitva lehet ,nem tudom az ördög mikor bújt belém,de jó érzés ha valaki rám vár előtteés csendre int, bűneinket megfelezve.És folyton körforgásba menetelünka gyönyör elöl, majd kacskaringós ösvénysejtése lett már kecses örömünknek ,boldog szerelem, nehezebb mint könnyed. [W.B.]
Mint két rab kik egymás mellettsors társak lévén keserű utálathagyta nyomát szívben az öröklétgyűlöljük egymást mint börtön őrt.Csüggedve teszed rám érdes kezedde már az sem szeret úgy ahogy régkínom a te kínod is egy sivár türelemmi összeköti üres rongyos életünk.Szobák ablakai zárva és száll a pornem jön rád szerelem, sem az álomcsukott szemmel figyeled világodegyikünk sem győzött ,csak a kor.Időnként felvillan régi fiatalságunkfinom rózsaszínű bőr rugalmassága ,vigaszod gyönyörű irigyellek ezértnem érdekel szűkséges magyarázata.Mondják hogy ez természetes elemhosszú évek kimagyarázatlan ténye ,az élet nem áll meg, másul, színesül ,de mi maradunk rabok ketten, egyedül . [W.B.].
Honnan jönnek emlékek a szívbe ?Ha visszanézel szinte hihetetlen ,hogy valóság volt minden édes tettmely örökre rád zárta az éji sötétet.Játékos füstként omlik az életeda márványnál is fehérebben festringatod magad kedvesed mellett ,ki feléd hajol tüzesen , szítja véred.Boldogan, még félszegen figyeledtestének vonalát fürkésző tekintetéts hiába áll magasabban felettedalattvalód lesz mámorból eszmélve.S a boldogság heves öröm perceiben.már agyad sem gátol víg gyönyörben nem érted hogyan lelted merészségede ritka perc drágább akár egy ékszer .Mennyi emlék zenél követelőzően ,derű imbolyog halkan képzeletedbenössze esküdt kapcsolata a szíveknekamit a testek közelségében élvezel.Ma már csak az emléke jut szívedhez ,de régi vétkeid mind veled döcögnekés ha új szerelem néha-néha betéved új világot hoz,hátrahagyva a merészet. [W.B.]
Epekedni szemérmetlencsókolózni érzelmesenlánccal összekötnia jelent s a végtelentmindazt mit leheta voltban , jövőben ,mert nem tudhatod mennyi lesz az áraannak mi kifáradés züllötté válhat -az ige.Vétkezni minduntalan -miközben még szólhatszszerényen ,összetekerve ösztönösen -a csendetés úgy lelniérdemeket ,mint aki már tévesen ,de értelmesenelvesztette amit keresett. [W.B.]
Kezdhetnénk újra a menést újra szőve terveket magamhoz láncolnám testedsokat elbírna testem .Üdvösséggel keresném imámmély gyökerekkel ,s mit ma lehet ,holnap is akarnámmegszentelt elvekkel.Megszokottá vált a régi járatunka gyűlölet másánmost látom lázadó háborúmatnem zavarja sámán .Konokságom nem ismer határtderűs árnyalattalkeresem jussom ,akár eladnámcsókok illatával.Egy -egy nap boldog örömérerám köszöntött zene,míg kezdődne hűvös szürkeségeifjúságom szétfoszlik benne. Egy percre megállok,hátra nézvecsónak száll a Marosra ,szívembe beköltözött a szerencsecsak nézem parton ülve.. [W.B.]
Megbokrosodott éjszaka utánundok tökéletességlep megmely menekvésre kényszerits bűnbánóan hagyom ágyam vetetlen .Bocsánatba torkollik mindenmiközben felveszem kék harisnyámmely talán kivédneegy újabb perzselőkéjes simogatástátitatott sejtésselmint egy vigaszkénthogy éjjel csak ennyire telt.A szerelem túl gyors volta nászi ágyon,egy rövidzárlatos kívánatveszedelme, melycsömörbe torkollt ,mikor asszonnyá tettszavak nélkülvéget nem érő éjszaka átférfi ösztönökre bízvaa durva cirógatást .Kérdésem válasz nélkül maradcsak cigaretta füst remeg enyhén lilás gőzbenmindenfeleés a csend beszél ,mig két szempár figyelme tanúskodik reggelbena történtekről .Majd a délelőttben hálafélét érzek személye irántegyüttlétünket egyengeti maga módján ,szereti a kék harisnyám ,mely biztos meleget terjeszt üzenetkéntfeszesen álló combomon.Bosszantott a csalóka vágymely unta mára sikamlós vergődő szerelmet ,csapzott hajunk összevegyült s ölembe szelíd melegségkeményült ,szótlanná téve betelésünk .De a kérdés mindig elkerülifigyelmét ,s gyengédségem tettre készen szerelmet mímel ,mert a kérdés egyszerű lenneaz a "szeretsz ? - szósosem hangzott el. [W.B.]
Vajon mit akar bennem a léleklehet ismeretlen Hold istenekazt hiszik kicsikarnak tőlem valami újat ,szentebb kegyelmet.Mert nem engednek lélegzenembármerre megyek egyre követnek ,nem tudnak csodát tenni bennemszorítóba kerültem , szívem éhes.Szemfényvesztő játékuk keserves ,hogy mit jelent nekem , nem értemtudom még benne van az időbenhalaszthatatlan kézenfekvő képlete.És nekem a véletlen körülményekmuszáj lépést tartsanak lelkemmel ,az istenek ott köröznek hol lehettanuk nélkül ,én a meglepett félek .Hát ugyan, szenvedtem már elegetkönnyedén is meg kinkeservesen ?Engem már sodort el fals szerelemnem vagyok zárt ,reménytelen eset.Zsákutcába terelnek nyílt szemeklehet valószínű eshetőség jelekkelvalami misztikus istenek keresnek ,új életet adni mint Gaia gyermekének. [W.B.]
Női mivoltom mindennel felmérizzadtan figyelem ,őrizgetemajándéknak szánták az istenekreagáló képességem oklevelét.Nem férfi akarat petyhüdtségeömlik szét bennem sikertelen ,kik tapintatlan restség ürügyénterelgetnék a kéj hevét bennem.Folyton figyelem értelmesen ,a férfit ki ösztönre született születés bókként köszönhetőenkihasználja a női test erejét .Mégis van egy hiány érzetemnem bonyolítanám érettük életemvégül is boldog vagyok egyedülszerető mindig akad szerelemre.Férfi esetek köröznek mellettemkísérnek utamon ,jönnek-menneksosem lesz úgy , ahogy az elejénde fele bú, fele öröm az élet nélküle.Már az összes lehetőség elvetettnehéz létemet én is nehezítettem ,szerelmeskedés ,főzés,veszekedés ,elbocsátó sírás ,kibékülés ,menekvés . Ma megijedek ha tükörben nézekfáradt arc tekint vissza , színtelen ,finoman beállított verőfénybenbarna hajam ezüsttel vegyülve . [W.B.]
Néha egérutat nyer az emberkeserűséggel szívébenfájdalomra buzdítja haragját ,szeme Iriszébefriss törések szikráznak öntudatlan ,minden szív ütemében arám zárlat kattan .Volt és nincs időknek határánmég áll, mint szobor merevena kéj sóvárgásas ki tudja melyik igébentorlódik varázsbahogy olvadjon magába .A tegnap még élt, hosszú mesébekerekítve önbizalmat,a ma a csüggedés napja s ki tudja meddig marja savval átitatvaegyetlen bánatát .Meddig tart a határ ,meddig él a hit ,ki kit bolondít ?S miért nem ordíta messziségbeegyetlen kiáltásszenvedéssel teli ,szégyenfolttal telvemely bátorságra buzdit hova tovább határozottan ,lesújtva azt ,kit bátorit. [W.B.]
