finom árnyalattal átnedvesedett ,
kucorogtam ágyamon,mint egy bűnös
s angyalok szálltak körülöttem .
Gyakran kértem jussom érdekelten
felfedeztem magam élet törvényeit
kacagtam a Napba ,kibontott hajjal
s távcsővel kerestem csillagjaim.
�"vtam magam mérő tekintetektől
babráltam szoknyámon titokzatosan
szavaim nem voltak vak látomások
nevettem annak, ki szembe kacagott .
Simogattam kezed borús hajnalokon
mint bejárhatatlan sziget őrangyala ,
sírtam, kacagtam mindig, mérgemben
szenvedésben lábbal toppintottam..
Ma már tejút felett kacagok a Holdra ,
torkom szorít ,szomjasnak érzi magát ,
már csak fagyott szó jön ki a számon
kegyetlenül süt a Nap sárga koronája.
Hamarabb halt meg szívem mint testem ,
nem éltem meg mindent úgy ahogy kell
szemem vörös lett a sápadt fényekben
durva szavak gyakran sepregettek előttem.
Most tudom igazán, szerettelek téged
de nem fogtál meg férfias erősséggel
magamban mindent elmondtam neked ,
ha ott is voltál , de sohasem voltál velem.
Ma már felhő takaró teríti a leplet,
selymesen- szelíd,bársonyos- melegen
a férfi ki szeret de nem lekötelezett
nem érdemel meg semmi jelentőséget .[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése