Ha visszanézel szinte hihetetlen ,
hogy valóság volt minden édes tett
mely örökre rád zárta az éji sötétet.
Játékos füstként omlik az életed
a márványnál is fehérebben fest
ringatod magad kedvesed mellett ,
ki feléd hajol tüzesen , szítja véred.
Boldogan, még félszegen figyeled
testének vonalát fürkésző tekintetét
s hiába áll magasabban feletted
alattvalód lesz mámorból eszmélve.
S a boldogság heves öröm perceiben.
már agyad sem gátol víg gyönyörben
nem érted hogyan lelted merészséged
e ritka perc drágább akár egy ékszer .
Mennyi emlék zenél követelőzően ,
derű imbolyog halkan képzeletedben
össze esküdt kapcsolata a szíveknek
amit a testek közelségében élvezel.
Ma már csak az emléke jut szívedhez ,
de régi vétkeid mind veled döcögnek
és ha új szerelem néha-néha betéved
új világot hoz,hátrahagyva a merészet. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése