Mint a Nap a Holdat---Vilhelem Margareta

1. Ragyog a tüzes nyár,testünk leégve
   szenved komolyan .
   Napsütéses ragyogó forró életedet
   ne sirasd komoran .
   
   Rövid nadrágom kicsit szorongat
   meleg a lég ,
   Őrömmel vágok neki víg utamnak
   jó az őszinteség.
   
   Hódítani akarok, hódolót keresek még
   akaratom tudat .
   Így találtál rám , egy szerelem halóban
   pecsételjük sorsunkat.
   
   Most már késő megbánnod ,de énnálam
   maradhatsz örökre .
   Míg az ősz érkezik a rozsdás ellenség
   vigyáz ösztönödre.
   
   Lehet megszöknél hamarabb ha sorsod
   ismerné a véget .
   Úgy akarlak mint a Nap a ragyogó Holdat
   könyörgök kegyelmet. [W.B.]

Mert kell legyen-------Vilhelem Margareta

• A lelked mélyén sok rejtelem
  szeretném ha éreznem 
  engedékenyen ,
  mi fortyog benned szüntelen ,
  amire nem kapok feleletet
  azt kitárja a tekinteted 
  morcosan vagy nevetve .
  Most van szükségem
  a szóra ,érces hangodra
  csak egy pillanatra 
  tekints felém
  kiengesztellek .
  Benne vagy minden sejtemben
  most amikor fáradt szemem
  csábító biztatásra
  farkasszemet néz veled
  és tétován ,de feléd siet
  mint egy kapocs bekeretez.
  Mert kell legyen egy titok
  mely felhasít egy burkot
  szívedben, ereidben
  a kettőnk nemzett törvénye ,
  mit hordoz értelmed mindörökre
  szüntelen egyben. [W.B.]

Ne itélkezz-----Vilhelem Margareta

1. Ne ítéld el az ősi igazságot
   tudnod kell az elejét
   ne hallgasd az érdes hangot
   csak a szépség énekét .
   
   Oly értelmetlen néha minden
   hosszú éjek romantikája
   bennem ölelem mi elérhetetlen
   búcsúnál te vagy prédája .
   
   A hódító te vagy én a hódítás
   elérted a szándékod
   néha a Hold sem oly romantikás 
   de éjszaka nekem dobog.
   
   A Sóhajok Hídján megállhatunk
   lassulnak a ladikok ,
   vadul tomboló harc a hatalmunk 
   elárasztjuk a világot. 
   
   S az ellentétetek ősi követelésén
   lelkünk test és érv ,
   magába foglalja ősi felfedezésén
   hogy minden észérv .

Még nincs elveszve-------Vilhelem Margareta

Csendesen élek nem kiáltok
eszem jár akár egy szerkezet,
bevallom néha szívem tüzesen
kipattint egy-egy nehéz emléket

Életem lassan sodor ,ébredek ,
kék szemem nyugtalan nézése
elárulja magát szinte szüntelen ,
amerre a szél fúj , oda tévedek.

Múlik ifjúságom ,telnek éveim
én meg csak ravaszul nevetem
asszonyi szívemben aranykalász
érleli szívem s hajam szint kever. 


Még szürcsölőm orvul csendben
szerelemmel tömött víg emléket
vívódók ,küszködök sokat veled ,
de női szívem tetszetősen remeg.

Nyár jön újra, itt van vígsággal
hozza magával dél szagú illatát ,
fiatal sereggel célba száguldok
látjátok férfiak ,fiatalnak látszom. [W.B.]

Együtt---Vilhelem Margareta

Amíg az idő csorog utánam
méregetve lépteit nyomtalan
előttem a cél csak füstkarika
kapkodok utána hasztalan.

A Világnak szabályos léptei 
képtelenek itt és most megállni
mert ezekből századok lesznek
hol az emberiség képes tenni.


Nem vádolok senkit,csak magam
vagyok őrült, ősi bűnöm segített
az élet zavart aljassága mellett ,
letagadnom a kiélt gyönyöröket .

Amit a vágy és tudás teremtett
megfertőzte testem , tiszta lelkem ,
megkavart Világot bűvészkedéssel
csak ember tud tervezni ,mert szeret .

És hogy a Világűr ne robbanjon
ami csúszik már az őrület felé ,
fonódjunk össze szoros nászba
együtt vigadjunk új ház tornácon. [W.B.]

Te édes----Wilhelem Margareta

Ránk záródó éjben, te édes
a boldogság ránk ereszkedett ,
tudtuk , hogy mi ketten
mindig ugyanazt kerestük
a vacogó éjben , 
forró álmokat szívunk hegyén ,
amíg 
a szikra lobbant egyre -egyre
félelmesen ,
a játék húrjai kegyetlenek 
véges ütemből a végtelenig 
elvesztődtek.
De nem menekülhettünk ,
a titkos vágy oly egyszerű
csak ölelni és ölelni ,
amíg a ravasz Ámor 
kacag felettünk .
Kígyózó karok,könnyű testek ,
ittas gyönyörök ,
majd könnyek 
s a vágy marad gyötörten 
ott menténkben ,
ahol a szerelem született.
Majd jöttek a könnyek
melyek lezártak mindent
körültekintően . [W.B.]

Hova lettek az igéretek---Wilhelem Margareta

Néha voltam boldog is lelkesen
ősi rejtelmekkel teli neszekben,
megéreztem mindig az öröklétet
bennem volt egy jövendő ígéret.

Bennem volt minden lehetetlen,
mindkettőnkben egy volt a lehelet
és mindaz amit akkor jóvá tettem
áterezted magad is énhelyettem.

Egyek voltunk az egyenlőségen
átéreztelek és benned lehettem
a megszabott törvények között
megtisztult sötét lelkiismeretem.

De utána jöttek hideg ébredések
mint a méreg úgy hatolt belénk,
valószínű az ész diktált törvényt
nem volt bölcs szava a szívnek.

Ma már csak búsan nézünk vissza
a rejtelemnek nincs semmi szava,
közös leheletünk egy külön mágia
a tüzes perceket nem adja vissza.

Az eljövő ígéretek csendességén
csak enyhe rezgés nyomorog elém,
titokzatossága mindig meglepett
merre futnak az elszállt ígéretek? [W.B.]

Az igéret -----Wilhelem Margareta

Kellettünk egymásnak s mégsem
nyugodtan lélegzem jobb nekem
tapasztalatlan szenvedélyem ég
a kíváncsi elméletem csupa heg .

Így talán jobb lett mindkettőknek
nem nyomja szívemet az ígéret
a rövid nyár telt álmokat égetett ,
ma fekete gyászban csak vetület.

Milyen hamar múltak felettünk
szent örvények, s mit tehettünk
miközben éreztük a hideg réseket
nekem az élet súgta a törvényeket .

Semmi sem múlik el felejthetetlen
a múlt ,esetekben finoman átdereng
az összetört szívek együgyűségén ,
miközben egymást szidjuk kegyetlen. [W.B.

Gyermeknapi óhaj-------Vilhelem Margareta

Szeretnék mindig gyerek maradni
csacsi szégyen nélkül kőrbe forogni ,
májusi bazsarózsák aromás illata
ébressze fel varázslatomat újra.

Zöld füves réten kacagni egyre
meztelen talpam alatt fenyő ágak,
összefonódva egy fehér felhővel
lessem a darumadár hosszú lábat.

Érezzem a hársfa virág aromáját
édesanyám keze hajam simogassa,
forró csókja szeretettel csattanjon
arcomon és sokáig meleg maradjon.

Újból friss baba ételt varázsoljak
gyöngyvirágból és friss harmatból,
katicabogarak harcát láthassam
majd kézfejemről égre szállhasson.

Nagymamát lessem ahogy horgol
kis tündérnek képzeljem magam,
apró hangyákat földből kikutassam
sikítsak, hogy csiklandozzák karom.

Maradjak mindig édes gyermekkorban
érezzem mindig az örök pillanat illatát
kacagjak, szeressek víg gyermek módra
gyermeknapra csak ennyi az óhajom. [W.B.]

Vajon miért -----Vilhelem Margareta

Meg mindig fulladozik bennem
egy ismeretlen fura kalamajka
izgágasága nem hagy pihennem
vár hogy beleessek satujába.

Vajon miért hullnak még levelek
honnan bukkannak elő érzések
halk ellenpontok, kis rezdülések ,
ha már a szívem unottan ketyeg.

Feltűnnek egyre szeszélyesen
lehet benne vannak az időben 
futja idejükből egy fals élvezet 
hirtelen jönnek mind élesebben .

Kitárt karom még futja ölelésre
hanyagul ringok , igen -nemre ,
szeretném még menteni életem
zihálva könnyedén és keservesen. [W.B.]

Fáj hiányod----Vilhelem Margareta

Hiányod megint bevájt szívembe
csak sápadt lehelet száll
bennem , minden hitetések
győztek kegyelemmel
mert győzni szerettem
és asszony lettem.
Később kiismertem magam
erre meg arra kóboroltam
az illatok egymásután szállnak
utánam
tagadva titkodat .
Felelet nincs hiányodról
szél sem rebben ,
de meddig várjak utánad
ha a csonka híd karfája
ami volt kezünk támpontja 
már rég elmállott a szélben.
Kitudja hol és merre
ott vagy egy másik szerelemben ,
s ha keservesen csüggedek
csak éveket kesergek
hosszasan múló gyűlöletet
mely bűvkörödben megreped ,
csak szenvedély emlékeztet 
hogy fáj hiányod
és minden rossz meg jó
mit veled megéltem . [W.B.]

Zavaros szemmérték-----Vilhelem Margareta

Zsibbadtan ülünk merengve
rég nem beszélünk ,
csak alkalmat keresve
nézelődünk szemmértékre
megosztva véleményünk ,
de agyunk már csődöt mond
s a nevetés sértéssé vál hirtelen.
Bár csupa tettvágy vagyunk ,
de tehetetlenségünk
szétzúzza ami még 
csak naivitás ,akarás ,kivárás lesz
amíg összeáll rég .
Most már mindennek után vagyunk
tekintetünk elrontani nem mer
zűrzavaros dolgokat 
egy darabig remélhetőleg .
Az önsajnálat nem elegendő 
mert valami ismeretlen felé
tévedünk mindketten
méltó szánalomra sodródunk 
lassan de biztosan ,
nem a szív felé visz utunk
mi magunk sem tudjuk
hogy mégis mi lesz ,
mert minden kapcsolatban
szerepel az egy -miért ?
De ne kérdezd 
mert én sem tudom. [W.B.]

SZÜLETÉSNAPOMRA--Vilhelem Margareta

Az élet múlik egyre kegyetlen
felfigyelsz rá időnként évente ,
már itt az újabb éves csere
könnyet csal szememben jele.

Csak nemrég voltam gyerek ,
gyermeknapon ébredeztem
szüleim előre biztos terveztek
nemzetközi napon szülessek.

Csak nemrég voltam hajadon
megtudtam hogy a csók hatalom
megéreztem a szűzies erényt
csak én tudtam hogy hordozom.

Csak nemrég voltam új feleség
ajkamon forróság szült reményt
csókjaimat sosem számoltam
de évenként csökkent a bőség .

Csak nemrég voltam édesanya
két édes fiaim hozzám szorítva
még osztom ma is tanácsaim
az emberség törvényes titkait.

Most ezüstszálas nagyi vagyok
kicsinyeim szívvel kőrbe fogom
és ha rám szorulnak néha -néha
drága nagyi leszek sosem léha. [W.B.]