Még nincs elveszve-------Vilhelem Margareta

Csendesen élek nem kiáltok
eszem jár akár egy szerkezet,
bevallom néha szívem tüzesen
kipattint egy-egy nehéz emléket

Életem lassan sodor ,ébredek ,
kék szemem nyugtalan nézése
elárulja magát szinte szüntelen ,
amerre a szél fúj , oda tévedek.

Múlik ifjúságom ,telnek éveim
én meg csak ravaszul nevetem
asszonyi szívemben aranykalász
érleli szívem s hajam szint kever. 


Még szürcsölőm orvul csendben
szerelemmel tömött víg emléket
vívódók ,küszködök sokat veled ,
de női szívem tetszetősen remeg.

Nyár jön újra, itt van vígsággal
hozza magával dél szagú illatát ,
fiatal sereggel célba száguldok
látjátok férfiak ,fiatalnak látszom. [W.B.]