Te édes----Wilhelem Margareta

Ránk záródó éjben, te édes
a boldogság ránk ereszkedett ,
tudtuk , hogy mi ketten
mindig ugyanazt kerestük
a vacogó éjben , 
forró álmokat szívunk hegyén ,
amíg 
a szikra lobbant egyre -egyre
félelmesen ,
a játék húrjai kegyetlenek 
véges ütemből a végtelenig 
elvesztődtek.
De nem menekülhettünk ,
a titkos vágy oly egyszerű
csak ölelni és ölelni ,
amíg a ravasz Ámor 
kacag felettünk .
Kígyózó karok,könnyű testek ,
ittas gyönyörök ,
majd könnyek 
s a vágy marad gyötörten 
ott menténkben ,
ahol a szerelem született.
Majd jöttek a könnyek
melyek lezártak mindent
körültekintően . [W.B.]