2018. szeptember 15., szombat
Még lehet---Vihelem Margareta
![]() |
aki már elment ,
rövid távon lehet szeretett ,
rothadt fa levelen
sincs már erezet
a szél sem fúj hiába
ha nem gyűlnek fellegek ,
békés gondolatban
minden belefér
s ha fordul a nap
süthet a nap feléd .
Bársonyos kék égen
virít a kikelet
arany napsugárban
fordulhat életed,
föld mélyében is csírázik a mag
szebbnél szebb időket
ömleszt a tavasz ,
örök fényességben
kezdödhet értelmed
várni kell egyre
az örök kikeletet. [W.B.]
Vészharang--Vilhelem Margareta
Sipol a vonat--Vilhelem Margareta
Vaku fényében ----Vilhelem Margareta
![]() |
de egy helyben ülök
felhörpintem poharam
borgőzben füstölgök
buja fészkemben
átható szeplőtelen
arcot lázító
csillogó vaku
szemvesztő fényében.
Torkom kiszárad ,
bor nélkül szomjazóm
sötét árnyékom várom
hogy mégis eljussak
neves dísz estémre
a vaku csillogó
tükrös emelvényére ,
hol csillagom csillog
ünnepelni készen
a tompa vakufény percet.
De poharam nem enged
kéjjel kéreget
lábaim nem visznek
messzire ,
csak forog körülöttem
a világnak négy csücske ,
s én rímek szeretője
borban keresem
sötét dicsőségem ,
míg kocsmai szalmaszéken
villanó vaku kacsint nekem . {W.B.]
Tavaszi szösszenet----Vilhelem Margareta
Tüzes szikrák----Vilhlem Margareta
Bünbe esés----Vilhelem Margareta
Ott leszek-----Vilhelem Margareta
S ha messze is visz utad
utolszor ,
várakozok ,
mert visszaforduláskor
ugyanott találod
az örök pillanatot
tavaszi csókom
kehelybe foglalva
ringó alázattal
kezembe tartva .
Egy parányi villantásban
örült lüktetéssel
zárt ajkamban
dobogni fognak
suttogó szavak
mik várnak
lágyan ,halkan
simogatóan ,
ne hagyj magamra
végzetként.
S öntudatlan merész vágyak
csapdába sepernek újra
ott ahol lobban a vérem ,
forróság vágya ereimben
egy parányi pontban
vad hévvel
kapaszkodik,
fájó lázban ,
mert mindörökké várlak
végső alázattal .[W.B.]
utolszor ,
várakozok ,
mert visszaforduláskor
ugyanott találod
az örök pillanatot
tavaszi csókom
kehelybe foglalva
ringó alázattal
kezembe tartva .
Egy parányi villantásban
örült lüktetéssel
zárt ajkamban
dobogni fognak
suttogó szavak
mik várnak
lágyan ,halkan
simogatóan ,
ne hagyj magamra
végzetként.
S öntudatlan merész vágyak
csapdába sepernek újra
ott ahol lobban a vérem ,
forróság vágya ereimben
egy parányi pontban
vad hévvel
kapaszkodik,
fájó lázban ,
mert mindörökké várlak
végső alázattal .[W.B.]
A kisunokám tiszteletére aki ma született---W.B.
Ne keress---Vilhelem Margareta
Vesztegzár----Vilhelem Margarta
Félelmetes nagy Világban
repülnek szürke beszédek
remélsz egy kis vigaszt
de holtan esnek
árkon-bokron
hogy megvessék
örök bálványod kincsét
egy kis sminkelt szépséget ,
s kárörvendően libegnek
feletted meztelen .
A szavak jönnek,mennek
te várod,hogy mi marad
melletted
de csak apró törmelékek
oszolnak végtelen
vékony járdán tömörülnek
nehezet cipelnek .
S fáj talán a megvetés
hogy csak settenkednek
körülötted ,
míg az utcai zavartság nesze
csak apró ellenvetés
megvetnek
feslett csillagok felett ,
senki sem felel
a légbe jajdult beszédedre .{W.B.}
repülnek szürke beszédek
remélsz egy kis vigaszt
de holtan esnek
árkon-bokron
hogy megvessék
örök bálványod kincsét
egy kis sminkelt szépséget ,
s kárörvendően libegnek
feletted meztelen .
A szavak jönnek,mennek
te várod,hogy mi marad
melletted
de csak apró törmelékek
oszolnak végtelen
vékony járdán tömörülnek
nehezet cipelnek .
S fáj talán a megvetés
hogy csak settenkednek
körülötted ,
míg az utcai zavartság nesze
csak apró ellenvetés
megvetnek
feslett csillagok felett ,
senki sem felel
a légbe jajdult beszédedre .{W.B.}
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












