 |
de egy helyben ülök
felhörpintem poharam
borgőzben füstölgök
buja fészkemben
átható szeplőtelen
arcot lázító
csillogó vaku
szemvesztő fényében.
Torkom kiszárad ,
bor nélkül szomjazóm
sötét árnyékom várom
hogy mégis eljussak
neves dísz estémre
a vaku csillogó
tükrös emelvényére ,
hol csillagom csillog
ünnepelni készen
a tompa vakufény percet.
De poharam nem enged
kéjjel kéreget
lábaim nem visznek
messzire ,
csak forog körülöttem
a világnak négy csücske ,
s én rímek szeretője
borban keresem
sötét dicsőségem ,
míg kocsmai szalmaszéken
villanó vaku kacsint nekem . {W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése