Vészharang--Vilhelem Margareta

Ténferegek zátonyra futott létben
ajkamon keserű illatú hangulat
vértelen sápadt szomorúságom
unalmában semmit nem fakaszt .

Már semmi sem vigasztal épen
csak hamvas leplek kéksége
kering fájdalmam őszinteségén
s miértekkel felel ébredésem.

Becsapott veszélyes érzelmek
buzgalmukban adnak és kérnek
reményeket hosszan pecsételnek
hangulatomban csak varázs ének.

És hol itt hol ott toppan szerencsém
futnak szemem előtt remények
csatáznak holmi zavaros szavakat
fölöttem próbálnak osztani érdemet .

Csúfos kegyetlen törvények
nem végeznek semmi jótettet ,
szivemböl kitépem emléked
egy borongós hajnali reggelen [.W.B.]