2018. szeptember 15., szombat

Ott leszek-----Vilhelem Margareta

S ha messze is visz utad
utolszor ,
várakozok ,
mert visszaforduláskor
ugyanott találod
az örök pillanatot
tavaszi csókom
kehelybe foglalva
ringó alázattal
kezembe tartva .

Egy parányi villantásban
örült lüktetéssel
zárt ajkamban
dobogni fognak
suttogó szavak
mik várnak
lágyan ,halkan 
simogatóan ,
ne hagyj magamra
végzetként.

S öntudatlan merész vágyak
csapdába sepernek újra 
ott ahol lobban a vérem ,
forróság vágya ereimben
egy parányi pontban
vad hévvel
kapaszkodik,
fájó lázban ,
mert mindörökké várlak
végső alázattal .[W.B.]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése