Szerenád az éjben---Vilhelem Margareta

Nagy tervek érett gyümölcse,
mindig más ölébe hull ,
míg senkik vígan beszélnek
szívem csatázik vadul.

Átkos dölyfös büszkeség
sorsom életelve
míg mások vígan lebzselnek
csókjaim röpke percek .


Minden nap szomjjal ébredek
kis vágyaim oly nagyok ,
hiába csendesül tüzes szívem
reggel mindig újra kezdem .


Minden fáj az omló éjben
kicsikart gyötrelem élén
míg hideg télnek takarója
árnyként hull a homlokomra.


Mennyi szikrás gondolat sor
lüktet agyam sejtjeiben
féltően őrzöm felhevülten
titkos vágyak felejtésében. .[W.B.]