Sipol a vonat--Vilhelem Margareta

Hiszen az élet egy vonat
jövőbe lángol füstje ,
sípolva robog messzire
szemeink éltető kékje .

Orök mozgó vész féken
belénk simul a veszedelem
kíséri álmainkat a jövőbe
színesen rendre , törvénybe .

Füstje fürdik a borongós égen
gondjaink suhannak messzire
s virrasztunk vadul ,tüzesen 
szívünk sír a messzeséggel .

Vérünk alvadó rög cseppek
átutazik rajtuk egy rege élet 
keserű bor dal valahol zeng
fülünkben vígan ünnepelnek.

Bús álmokat időben zeng
a csillogó sin pályák köde
életünk megállója helytelen
állomásunk kifut rossz helyre .

Ragyogó sínpárok keresztjén,
sípol a vonat ék nélkül veszetten
babérral vagy akár könnyekkel
füsttel kísér mindig élet menete .[W.B.]