A Múzsa----Vilhelem Margareta[A képen :Kalliopé]

O te Múzsa ki csak fojtogatsz
kiszívod belőlem a vágyat s vigaszt
édes csókokkal ébresztesz
mint egy élő szív lüktetsz bennem .

Égő fáklyaként égeted vérem
csiholod megkopott szívem 
áhítatos költői sejtésekkel
nekem mérsz mindent bölcsen.

Számomra bűvös melódia része
mely átjárja kegyesen vérem
bús alkonyban széthintem dalom
vihar szelében sikolt a hangom.

Tudom tiéd vagyok s te az enyém
egymást birtokoljuk sok éveken
fény és szürkület élő csendesség
vágyaink egymásba szendereg.

Egymás lelkét lassan emésztjük
álmaimban pőrén menekülnék
de szívem a vágy úton újra felderül
enyém vagy s én örökké a tiéd. [W.B.]

A harag hálója-----Vilhelem Margareta

Szépíteni volna kedvem
szétrebbenő illúziónkat
nő az idő s már magam 
vétkeimnek  is súlyuk van.

Nem lelek békét melletted
nagy a kuszaság közöttünk
feszülő határ és sötétség    
bús versenyében verekszünk .

Szájam néma ,ajkam hideg
szégyellem már türelmem ,
mosolyom gyérül fogy erőm
búja érzékenység bőrömön  ..

Míg lágyan táncoltam régen
biztosan, inogások nélkül
bölcs törvényeket szőttél
érzékeny testem fészkében.

Ketten állunk most is zavartan
ellenségként méregetjük
aggodalmunk szőtte hálóját ,
mely ösvényünkön megtalált.

Most a háló vizes  és hideg
mely elválasztja közönyünk
bodza illat száll felettünk
tagadjuk mindketten örömünk .

Bár tágra nyílt szemekkel
hancúroztunk múlt években
nem tudhatom honnan merről
rontó vihar hasítja  testünket..{W.B.}

A hála----Vilhelem Margareta

Belőlem a vágyak mind kiégtek
forró ,izzó titkos megvetessél
Isten mesterien teremtette
testem,szívet adott szerelemre.

De a idő csalókán rendre tesz
virradat és éj között csenget 
törékeny testem végig töpreng
fölcsengő zajok tilos percében.

Csodás világunk tán furcsaság 
fények csillognak hajnalban
estére csak árnyak hajszolnak
bűnösen szívemért lázadoznak.

Tudom sorsom szenvedés része
szeretnem kéne ,de átkot szórok ,
gyönyörrel várnak édes csókok
testem sebes szeretni nem birok.

Igézően jó, de csalódás az élet
csókok helyett nyugalmat áhítok
valahányszor szemem lehunyom
hallom a szívem ,hagyom tomboljon.

És ahogy múlnak a búcsú percek
hazugsággal édesítem szívemet
ígérek neki mámoros szerelmet
mindenért hálát, hogy szeretni mert .{W.B.}

Nyomor és kételyek----Vilhelem Margareta

Hétköznapi szennyek foltjában
szerény kezek egyfolytában
simítanak kalandos tett vágyat
a holtomiglan gonosz mában .

Törékeny szárnyaim ideg szálán
testem lassan száll a mában
rendületlen fekete nászban
forog körbe az élet lágyan .

Belefér minden a szokásomba
még őrzöm erényem rajongásig
kivívtam sanyargó együttlétünk
megtörten szívem fulladásáig .

Ahol eddig ajkam tüzesedett
most várom a kései csapdát
s az éjszaka úgy elernyed
hiába keresem simító kezed.

Kibékülök éjjeli illúziókkal
a fogyó szennyes rothadásban
szerelemre nem jutott sok idő
véget nem érő reggelig könyörgök.

S ha fordult a világ egyenesen
a kitervelt törvényben eltéved
füst száll az éjben ,szél kavarog
nézzük egymást mint kamaszok. [W.B.]

A sors madara---Vilhelem Margareta [3.rész.utolsó ]

• Sok perces izgalom után márt bent voltak a műtő-teremben.
  Csendben zajlott minden semmi beszéd vagy sóhajtás nem hangzott el. dr.Muller pontosan figyelmesen,aprólékosan felkészült eme műtétre ,mert magában érezte hogy Anna nem csak páciens.
  Még egy asszisztens segített neki..Egy óra sem telt el és Anna már kint volt a műtőből
  a megfigyelő szobájába ahova vitték belépett dr Muller halkan ,és megsimogatta Annácska arcát.
  Annát oly boldogság fogta el ,szinte remegett az orvos simogatása alatt,érezte hogy szereti ezt az embert bár nem is látta még hogy néz ki.
  -Jó reggelt hercegnő-kőszőntőtte Annát ,aki az anyjával együtt ültek egymás mellett.
  -Hogy érezzük magunkat ?
  -Sikerült a műtét dr Muller ,hebegte Anna ?
  -Sajnos nem tudok nyilatkozni ,majd csak három nap után,addig kötéssel a szemén fog maradni.
  -Itt vagyok mellette szolt hirtelen Anna anyukája.
  -Orvendek asszonyom ,de én is itt maradok vele ,nem utazok vissza Angliába egy ideig.
  Mély csend következett ,amikor Anna úgy érezte ez az a pillanat amiért érdemes élni,ezekért a szép szavakért,meg a simogatásokért.
  John Muller érezte ,hogy több minden van közöttük ,mint orvos és páciens .Érzelmekkel telítődve
  hangosan gondolkozott :
  -Együtt leszünk amíg leveszem a kötést és meglátjuk mi történik majd utána.
  Anna az egyik kezével az Anyját a másik kezével pedig az orvos kezét szorította ,szorosan.
  Három napon Keresztül dr.Muller éjjel nappal virrasztott felette és mind gyöngédebben viselkedett._
  A negyedik napi reggelen dr,Muller megszólalt.
  -Felkészült hölgyem ?
  -Levágom a kötést de először behúzzuk a függönyöket , mert a túl sok fény árt a friss mütétnek..
  Ovatosan a lány fölé hajolt elvágta a kötést és megszólalt gyöngéd hangon .
  -Lassan nagyon lassan nyissa ki a szemét.
  Anna először csak a szemhéját mozgatta meg jobbra ,balra,majd szép lassan kinyitotta a szemét.
  -Anyja ,John -most szólította így először az orvost :
  látok ,látom magát is John ,igaz hogy homályosan ,de látok. és lassú sírásba kezdett.
  Az Édesanyja meg az orvos is könnyes szemmel nézték Anna vívódását,egyben az örömmel.
  -Az orvos tért leghamarabb magához,megsimogatta Anna fejét és enyhe csókot lehelt rá.
  Most már jól látta az orvosát,halántékán enyhén őszülő szőke göndör haját ,érzéki száját és smaragdzöld szemeit.Nem túl magas de sportos alkata nagyobbnak mutatja.
  Meghatódva nyújtotta ki a kezét hogy ő is megsimogassa a megmentőjét.
  dr Muller az ágy szélén ült és határtalan boldogság töltötte el,hogy ez a csodás lány érez valamit iránta.Nem gondolta hogy még lesznek ilyen érzelmei az életében.
  Akit ö is időközben megszeretett, meglehet hogy az övé lesz,akivel még érdemes újra kezdeni az életét.Az első házassága sikertelen volt ,így magányosan munkájában kapott örömöt.
  Anna csak nézte Johnt nem tudott betelni a szépségével és benne is oly harcok dúltak .
  Valami szépet akart neki mondani a köszönet helyett , egy új szót amiben benne legyen a hála 
  és a kibontakozó szerelmes érzelmek.
  De nem kapott más szavakat:
  -Szeretem magát John törte meg a csendet ,szinte felriasztva Johnt a hasonló gondolatok miatt.
  Eddig csak a hangját ismerte és most teljes szépségében fürkészte az orvost.
  Egy kicsit még idegennek érezte ,félt John válaszától.
  Ugyanakkor szégyenében egy könny hullott John ölébe.John simogatta a lány arcát és gyönyörködött a sokat mondó szemeiben ,amit csak most lát először.
  Időközben magukra maradtak az édesanyja halkan távozott.Johnt először nem mert hozzáérni,majd rájött hogy egyikük meg kell tegye az első lépést.
  Felállt és Annát is felállította , nagyon lassan hajolt a lány fölé ,majd reszkető ajkaival megérintette Anna ajkát ,megpecsételve az érzelmeket .[ W.B.]

A sors madara---Vilhelem Margareta [2.rész]

Én nem bánom hány óra van ott ,én most akarok beszélni vele. -Nem értitek mennyire sürgős nekem. Másnap Horváth doktornő,a megfelelő órában hívta fel az Angliai Szemészeti Klinikát és sikerült beszélni dr Mullerrel,lévén hogy pozitív választ kapott a műtéttel kapcsolatban sietett elmondani Annának is. Korán reggel belépett Anna kórtermébe és vidáman üdvözölte ,majd egyből kertelés nélkül mondta: -Anna kedves sikerült beszélnem Dr Mullerrel,de sajnos csak két hét múlva lehet szó műtétről,de jönni fog és sok sikert kíván már előre . _Micsoda ?fortyant fel Anna, és én addig mit csinálok ,várom hogy vakuljak meg ? -Már úgyis mind homályosabban látok. Erre a a Papa azt javasolta hogy nincs miért itt üljenek ,a legjobb lenne haza vinni Annát. Ebben benne volt Anna is ,és máris készülődött, .Otthon legalább nem gondol a betegségére. Valóban otthon Anna egy kissé nyugodtabb lett ,Józsi is mind gyakrabban látogatta és mint soha oly szerelmes perceket éltek át ,amit eddig soha.Anna érezte hogy ezek a percek többet nem térnek vissza Józsival. Józsi nagyon meglepődött Anna hevessége miatt,nem ismerte ezt az oldalát,de végül is tetszett neki is ,bár nem szerette igazán Annát inkább hozomány vadász volt. Egy reggel bekövetkezett az amitől úgy félt Anna :megvakult. Oly természetesnek vette ,mert tudta hogy ez lesz a vége.Probálta magát vigasztalni de csak az ágyra esett és hangos zokogásba tőrt ki. A napok teltek és Józsi sem sietett meglátogatni őt ,sem pedig Dr Muller nem adott élet jelt magáról Úgy két hét múlva csengettek a lakás csengőjén. -Anya csengetnek ,biztos Józsi jön. Hallotta kint a fura beszédet mintha egy férfi hang tőrt magyarsággal próbál magyarázkodni. Annának a szívén átfutott egy izgalmas érzés .Vajon ez lenne az orvos kérdezte magában? Pár pillanat múlva Apa lépett be tessékelve egy idegent .Még jó hogy mindannyian tudtak angolul Édesanyja angoltanárnő ,míg a Papa a cégje miatt sok nyelvet beszél. -Anna enged meg hogy bemutassam a jövendő műtő orvosodat Dr Mullert . Anna még bátortalanul járt de azért lassan közeledett a hang felé. -Anna vagyok mondta halkan és a hang felé nyújtotta kezét. -Én meg dr John Muller,a szemésze aki majd megműti.Magában megállapította ,hogy egy szépség előtt áll ,szép csinos ,ápolt ,kedves a szőke göndör hajával.Milyen kár érte -gondolta. Ez az a hirtelen haragú beképzelt gazdag leányka és valahogy mégis szeretettel nézett rá. Annát elfogta egy jóleső érzés amikor a hangját meghallotta,oly bátorító simogató hang volt. -És akkor térjünk rá a tárgyra mondta dr Muller. -Én már kitanulmányoztam minden leletet és valóban úgy látom,hogy van remény hogy újból visszakapja majd látását,persze mindent szépen átgondolunk ,egy kicsit hosszú lesz az út és finoman megsimogatta Anna kezét.Anna még soha nem érzett ilyen jó érzést egy férfi simogatásától. Megbeszélték az összes teendőket ,majd elbúcsúzott dr Muller. -Anya kiáltotta Anna hogy néz ki ez az ember ? --Magas ,alacsony ,szőke barna ? -Nem túl magas ,szökés szép ember ,nekem jó benyomást keltett biztos te is megkedveled. Anna nem túl biztosan járt így vakon,de azért elsétált az ablakig ,mintha inteni akarna valakinek. Két nap múlva Anna már a klinikán volt,az Apja fogta a kezét amíg a nővérek átadták a műtősöknek. Nagyon félt az operációtól ,hiányolta Józsi jelenlétet, de mindent megértett magában. Valahol a szíve mélyén úgy érezte oly felesleges ez a műtét és vajon mi lesz tovább. Hirtelen meghallotta dr Muller hangját valahol a folyosón.Anna zavarba jött ahányszor a hangját hallotta. Majd megjelent előtte és halkan Annának a fülébe súgta mint egy titkot: -Kedves ,most megyek bemosakszom majd a műtőben találkozunk.[Folytatom 3.utolsó résszel.}

A sors madara---Vilhelem Margareta

Anna úgy érezte magát a klinikán ,mint egy árva madár. Oly kilátástalan volt minden számára. Miközben sorsán gondolkozott hirtelen az anyja toppant be a kórterembe. -Mama? Szervusz. -Hogy vagy kicsikém ? -Épp az imént beszéltem az orvosoddal -Azt mondta ,hogy nyugodtabb lettél . -Igazán ?-kérdezte Anna? -Ha neki mindegy ,hogy vak maradok vagy sem , akkor semmi ellenvetésem a kijelentéséhez. -Édes kislányom ,fakadt sírva Anna édesanyja,mindent megtennék , hogy másképp alakuljon a sorsod. -Ne sírjál kincsem ,árt a sírás tudod jól a szemednek . -Na persze ,ne legyek szomorú,ne olvassak,ne sírjak és még mit ne csináljak? -Megértelek Annácska .Mindent értek ,de mi a Papával tehetetlenek vagyunk. -Hidd el mindent megtennék éretted . -Bár csak én lennék helyedben . -De tudd meg mi mindig melletted állunk,bármi is történik veled,nem hagyunk magadra . -Tudod jól hogy Józsi is nagyon szeret téged ,mindezek mellett. -Ja a Józsi ? -O Mama azt hiszed érdekel engem most Józsi.Éppen elégé foglalt vagyok az én problémámmal.Tudod Anyu ne álltassuk egymást ,mikor te is tudod,hogy pár napon belül vak leszek . -Ha volna Isten nem történne ez velem ,kinek mit ártottam,hogy így büntet ? -De Anna az Isten nevét ne vegyed a szádra hiába. -Ehhez nincs jogod . -Isten igenis létezik és megbocsát. -Befejezted a beszédet Mama?-kérdezte unottan Anna. A mama mélységesen elkeseredve elvonult magában mormogott valamit. A kórterembe dr Horvátné lépett be . -Kedves doktornő mondja meg nekem mi értelme ennek az egész herce-hurcának?- -Elárulná kedves doktornő ,hogy miért a fenében kell itt ülnöm ,ha úgyis megvakulok? -Mivel szülei nagyon gazdagok és sok pénzt megengednek maguknak,meg vannak csodák is . - Megtörténhet ,hogy idővel kapunk valakit aki segíteni tud majd magán. -Nem érdekel szakította félbe Anna. Tudja -e ,hogy a retina leválást és retina daganatot sikeresen operálják a nyugati országokban ? -Akkor egyértelmű a műtét ,kotyogta Anna. -így van , de magácska egy kicsit későn jött és nem garantálja senki sem a műtét sikerét. -Megsúgom magácskának ,hogy találtam egy híres orvost Hollandiában dr Muller a neve. Nagyon drága a műtét,úgy tudom tízezer euró ,de mindig sikeresek a műtétjei . -Sok embert gyógyított meg ingyen is .Anna szomorúan legyintett .Semmi nem érdekelte. Az éjszakai álom után nagyon magabiztosan ébredt fel szinte izgatottan. Reggel amikor Dr Horváth belépett a kórterembe Anna egyből így kezdte . -Dr Mullert akarom, de hozza azonnal !Megszokta a parancsoló módon való beszédet az anyagi háttere miatt. -Azt akarom ,hogy csak velem törődjön és azonnal induljon. -Sajnos most épp Angliában műt de ha.. . Anna meg sem várta a választ rögtön replikáit . - És akkor mi a baj ,én nem mehetek Angliába? Éppen akkor lépett be Anna dúsgazdag Papája. -Apa hallottad a jó hírt? -Nem de miről beszélsz Anna baba ? -Egy híres szemészröl aki tízezer euróért talán vissza adhatja a látásom. Nagy csend lett a kórteremben majd a papa kedves ,lágy hangján megszólalt : -Nos akkor most írom alá a csekket ,remélem sikeres lesz a műtét és nem valami badarság. -Akkor kedves Horváth doktornő,megkérem hívja fel azt a bizonyos csodadoktort. -Sajnálom de most ott náluk éjjel egy óra van ,felelte a doktornő .[Folytatom, 2.résszel.

A Muzsa----Vilhelem Margareta

O te Muzsa ki csak folytogatsz
kiszivod belolem a vagyt s vigaszt
edes csokokkal ebresztessz
mint egy elo sziv , dobogsz csendesen
ego faklyakent
csiholod megkopott szivem
szamomra buvos melodia resze
mely atjarja kegyesen a verem
s bus alkonyban szethintem a bibort
viharszelben a hangom sikolt.
Tudom tied vagyok s te az enyem
egymast birtokoljuk eveken
szurkulet csendjeben
vagyaink egymasba szenderul
egymas lelket lassan emesztjuk
almaimban poren menekulok
de szivemben a vagy ujra felderul
tied vagyok az orokletekben.

Nyárutó---Vilhelem Margareta

A nap már mind kevésbé fűt
őszi árnyékok keringnek fölött ,
búja felhőről koppan a víz
kimerült az ég ,szárad a föld .

A rövid napok susognak alkonyt
száraz avarban keresnek sugarat
szőlő érik már a piruló estben
 mind több a varjú fent az égen .

Hervadni készül a zöld gyep
barnás csíkok szaladnak előtte
bágyadt szélben tarkulnak színek
messziről oson az ősz csendesen .

Bár még meleg fut át a réteken,
kergeti magányát bíbor színekben
barnul a gesztenye koppanva hull,
gerlicék sírnak a hársakon túl.

És rozsdásodnak lassan levelek,
a volt nyárból álmokkal ébrednek
szomorúan elavulnak a zöldek,
lágyan dalolnak a szőke sejtelmek

Azért még nyílnak az orchideák,

árnyékkal takarják a gesztenyefák
belesimulnak forrón a szívünkbe
bennünk dalolnak bús ütemekre .[W.B.]

Játék a tengervizben----Vilhelem Margareta

Hajnali fullasztó káprázat
hol tündököl a varázslat
lángoló sugarak még bírják
forrón a kemény éjszakát .

Védtelen a leégett tested
sütkérezik röviden tömören
borod átlátszó vízbe lebeg
szomjat húsit vízzel edzetten .

Holnap talán már langyosul
kérdőre vonod napos barátod
lesz -e forró még napos kedve
ha árnyakba bujtatod tested .

Felvértezve szalmakalappal
néha sötét napernyő árnyával
lábad meztelen homok szúrja 
tengert megedző nap játéka.


O tenger !Álmaim kirakatja
zúg a kékség hullámot borítva
megtépdesi tested erről arról
közben medúza szúrja talpad.

Játék vagy , nem játék sosem tudod
de hullámos tenger vizét bámulod
kalimpálsz kézzel lábbal ide -oda
alig tartja tested a víz vad pupillája .{W.B.}

Memento---Vilhelem Margareta

Az idő mindenkit leteper
egyre mélyebbre,ösztönösen
mohó karok keresik egymást
egy utolsó heves ölelésben.

Poklok alján villám fergeteg
behálóz a világ vak réseibe
dobogó szíved lüktetésében
angyal szárnyak fedik szemed .

Hiába virrasztasz védtelen
karcsú démonok keresik tested
érzékeny bőrödön láz remeg
és csiklandozza szívverésed.


Ezüstös láthatáraid eltűnnek
rekedt morajjal ,fekete űrbe
csípős ostor pőre bőrödet
lágyan simogatja véglegesen.

Megzavarodott tűnő világod
eltűnik egy zsúfolt valódiságon
nyirkos fenyő szagú álmod
pusztul lassú hattyúdalon.

En még hiszek----Vilhelem Margareta

Én még hittem a végtelenben
bekötött szemmel
és furcsálltam a kegyetlen
elvetemült érdekeket .
Én még hittem a szépségben
szívemben erős lendülettel
térdeltem tenger előtt
varázs köpönyeggel kőrbe terítve ,
s furcsán ,sejtelmesen
hullámai furcsa neszbe
egymásba merültek ,
míg aranyhomok lábam alatt
ropogott megrendülten .
Akkor még kék volt a felhők leple
ma ellenségesen mered felém
zöld árnyalata csupa rettegés ,
s a meztelen igék ,tettek
a túlvilági szirtekbe vész.
Mennyi öröm,mennyi szépség 
halmozott el régen
csókos melegségben 
tejjel ,mézzel
csörgedezett a szerelem
lelkem csöndjében
míg ajkam felrepedt.
Én még hiszek a jövő keresztjében
szent bölcs szelek üzenetében
új ébredések kékebb tengerében
hol szívem lüktet hevesen
a hullámok egy szintjével
élvezettel eltűnődve benne {W.B.}

Léhaság----Vilhelem Margareta

Büszkén jöttél
oda sem néztem
nem tudtad hogy 
transzparens a tested ,
arcodon kaján vigyor
homlokodon izzadó folt
szemedben a tűz hamvadó
de lángja csak nem múló .
Becsaptál százszor kíméletlen
szerelmes szerető indokán
voltam bátor
átláttam rajtad ,
akár a csókod csúcsán.
Türelmem kényszer
részeges hibbanás ,
ha kék szemedbe nézek
rémségek csak, semmi más
Lehet az élet kisemmizett ,
de csalfának lenni szégyen
eszetlen mesterséged
rám ruházta fals szenvedélyed .
Semmit ne szégyellj barátom
lelked fakó üresség,
bár értelmetlen volt minden. 
tőlem nem nyertél semmit ,
óvatos leszek sajnálattal
talán így szültek meg téged 
Fantáziádban boldog lehetsz
hogy átejtettél serényen ,
nem láttad titkom,hogy mindent érzek
így te maradsz számomra a rémem. {W.B.}

Különös eset----Vilhelem Margareta., [3 rész ] utolsó 2017-08-05 09:46:41 s

És mit mondott milyen Mártának hívják tudakozott Csilla .
-Máté Márta a lánykori nevem .Most egy hete változtattam meg Kardosra .
-Na látja hölgyem ,mégis csak emlékszem magácskára már az első pillanatban rájöttem.
Robi kissé dühösnek látszott Csilla szemtelen kérdései miatt,igy jobbnak látta ,ha megszabadulnak egy időre Csillától.
Felajánlotta magát Mártának ,hogy segít felvinni a csomagokat , ha Csillánk nincs semmi ellenvetése.
-O nyugodtan kísérd fel a kedves barátnődet,nekem addig rendelj a bárnál egy kis konyakot.
Ahogy beléptek a szobába ,Robi és Márti álltak egymással szemben,merev tekintettel bámulva egymást.
-Miért követsz kérdezte Márti ?
-Én nem követlek véletlen az egész hazudta Robi,nem látod a menyasszonyommal vagyok .
Robi végig simította az asszony arcát a melléhez szorítva Márti fejét .Márti remegett.
Mind bennem és bennem tolta Mártit ,csókolva zamatos szájat,egész a hálószobáig.
-És mi van az újdonsült férjeddel ? közben simogatta csókolta arcát ,nyakát .
-Találkája van a barátaival. Volt évfolyam társaival De miért kérded? Nem jön hamar ,ilyenkor kitombolják magukat.
Közben Márti lábai elgyengültek ahogy Robi kereste a száját ,mind hevesebben,tüzesebben.
-Hogy éltek ?
-András nagyon helyes fiú,szeret ,imád ,és persze nem csal meg ,mint te léptén, nyomon .
-Márti nagyon tévedsz sok minden csak pletyka te is jól tudod ,hogy szüleid ki nem állhatnak.
-Kitaláltak mindent ,hogy szétválasszanak.Fele sem igaz ,mit rólam beszéltek.
Márti lábai mintha gumiból lettek volna csontok nélkül tehetetlenül csüngött Robi testén .
Márti most már nem bírt ellenállni és hagyta Robit ,hogy már a nyelvével erőszakosan szétnyissa a száját.Erröl álmodott már régóta.
-Azt hiszed ,hogy két év után újra beszállhatsz az életembe ? kérdezte Márti.
-Most már sajnálom , de férjes asszony vagyok még csak egy hete.
-Besétálni ?
-Hiszen alig sétáltam ki,miért kellett oly gyorsan férjhez menjél?
Márti nyakán babrált a keze és szép lassan kihámozta a kis lenge ruhából.
Robi végig simogattat Márti rózsaszínű testét,és becézgette ,mint régen :
-Te csodálatos szépség rózsabimbós melleiddel.Az enyém vagy örökre .
- Azért vagyok itt Márti ,éretted.
-O ne csináld ezt velem Robi.
-Miért ? kérdezte ,talán megbántál mindent,miközben falta ,csókolta teljes szenvedéllyel 
és a következő pillanatban már rajta volt a Márti testén és lihegve lélegzett.
Mártiban is fellángolt a visszatartott vágy ,simogatta ,becézgette Robit önkívületben.
-Te hagytál el Márti,és mégis szemrehányást teszel nekem,miközben teljes súlyával hatolt Mártiba 
és magáévá tette mint hajdanában.
Márti tudta ,hogy ö Robi asszonya ,ö volt az egyetlen férfi akivel ezeket az érzéseket végig élte újra meg újra .
Mintha tökéletesen egyek lettek volna.
-Szeretlek Márti nagyon .
-Robi a tiéd vagyok ,miközben egymást átölelve tombolt érzékiségük .
Ami ezután történt,az vadul kavargó örvény volt,ami mindent elnyelt körülöttük .
Miután megnyugodtak valamelyest ,heverésztek az ágyban egymást simogatva.
-Jaj András kiáltott fel hirtelen Márti .
-Itt van kérdezte Robi?
-Nincs de minden pillanatban megérkezhet .
- Majd úgy teszünk ,mintha semmi sem történt volna szólt Robi .
-Igen úgy teszünk majd válaszolt Márti közben simogatta Róbert arcát szeretettel .
-De mi lesz ezután?kérdezte Robi.
-Vagyis hogyan érted ?érdeklődött Márti
-Még találkozunk ,remélem ezzel nem zártunk le mindent Márti ,vagy te másképp gondoltad?
--E-én, é-én nem is tudom Robi,dadogta Márti kissé meghunyászkodva .
-Most mentem férjhez.
-Még gondolkozom ,biztos találunk valami megoldást
Robiban ,valami megtört,a vágy ,a kívánat valahol a szíve mélyén borúsan holt pontra ért .
-Persze Márti ,megoldjuk valahogy ,de ne felejtsd el mi egyé tartozunk.
Robi lassan feltápászkodott a mélyen besüllyedt ágyból és halálra rémülten rogyott össze .
Előttük állt András kitágult orr cimpákkal,feldult arccal ,kikerekedett szemekkel,földbe gyökerezett lábakkal.
Halálos csend lett körülöttük.