Mily hamar lazul a kötelékvergődünk míg jön végzetünkérzelmek múlnak , örök létekhánykolódnak, múlt nélküliek.Sajog bennünk a lehetetlenhogy pont azt nem tehettükami megtörtént, érthetetlenszámunkra az élet törvénye.Míg kutatjuk annak a rendjétaz ellenünk áradó szövetségkülönbséget kész tenni felettünkpártatlanul - fájó értelemben.Lehet az idő amiben születtünknem a miénk volt, csak érettünksodorta utunk túl menedéktelenvarázskövet torlaszolva előttünk.Így oldódik lassan-a laza kötelékvissza nézünk a múltra- érettünk ,karjaimban még meleg a tested ,de csókod a számon már kihűlt. . {W.B.}
- Sokáig rab voltam édenemben
mások kacagtak kárörömmel ,
véresre kapartam kalitkámat
míg barátkoztam félhomállyal.
Senki sem törődött már velem
siratni magam nincs kedvem
kevélységből vagy csak gőgből .
panaszom halk volt bensőmből .
Csak azt szeretném valahára
színes villám üssön kalitkámra
várnom kellett az indítvánnyal ,
ha beleestem ki kell másszak .
Egy nap felkerekedett vágyam
énekelni kezdtem kalitkámban
a pimasz úr megborzongott
telt rosszindulattal ajtót nyitott.
No ,most ezen bosszút állok
szolt az úr s bosszút is állott ,
Sebaj ! szóltam van megoldásom
szívből szórtam reá az átkom.
Szörnyű volt azon éjjel álmom
magam tovább is kalitkában látom
szomjas torkom ,érzem fulladozom ,
ájulást mímeltem de nem volt okom.
Azon éjjel csoda -kinyílt zárkám ajtója
lásd szárnyaim nőttek azon nyomban ,
szívem zakatolt lüktetett monoton
halkan repültem ,most vigadozom . [W.B.]
- Mikor még szerettük egymást
néma terveket szőtt a nászágy
lázasan izzott bennünk a világ ,
álmodozva néztük virágzását .
Külön kaput törtünk magunknak
örvendtünk a fiatal bátorságnak
eltereltük a köveket más útra
két kezünkkel emeltünk falakat.
Csendes órában nőtt a birtokvágy
zöldes- fekete volt ,rosszat jelentett
fákról madarak is minket figyeltek
tudták szerelmünk egy háború lesz.
Reggeltől estig földre szálltunk ,
magunk sem tudtuk egyre az okát
mindkettőnket marcangolt az önvád
hideg kezeink akaratlan szétvált .
Ma már tudjuk mindennek értelmét
játszottuk egymással az öröklétet
egyikünk jobban felülkerekedett
kihulltak csókunkból az érzelmek.
Lehet én voltam hibás , talán te magad
felrúgtunk több évek boldogságát ,
most mind sötétebb a ház ablaka
virágjaink is hullnak szint fakasztva.
Belefáradtunk kemény harcunkba
szeget ütött a szomorú változat ,
feltör minden az én fáradságomban ,
de a világom még benned maradt. [W.B.]
Kifekélyesedett múló éveinketkecsegteti egy csalfa élménytesti közelségünk megálló menetmeghátrálva belenyugvás felett.Túlbuzgó testűnk forró párájahiányos emberi modortalanság ,kérdőjelét teszünk üres évekreokosan megjósolva végszavát .Halandók vagyunk parázs tükrébenszáraz szemekkel kutatunk erekets a remény mely hozná érdemeinkfáradságos munka ,hiányos érdeke.Mindenesetre nem unjuk magunkatporrá alázzuk kínos szenvedésünk ,s tajtékos árnyék világban minden zűrzavar, üresen ring a szívekben. [W.B.]
Egy ideje csak te vagy nekem
reggel ,délben ,vagy estefelé,
az élet kéken lángol szemedben
szenvedéllyel nyertél, elismerem.
Reszketnek a fények is melletted
sokat ígérnek mellettem lépteid
kettőnk lobogása tündöklő őrület
csak ne szakadjon meg a felszíne.
Egybeforrt életünk külön ígéret
mint nap sugárban a foltok fehére,
nem üres már nappalom , éjjelem ,
ha magam mellett tudlak szüntelen.
Vágyba alázza ölelésed szívem
dacos vidámságban lesz részem ,
belém oltottad a szeretet mérget
vágyból született jogos szerelmed.[W.B.]
Gyűlölöd azt ,mit tönkretettem az átvirrasztott buja éjjeleket ,tudom, majd visszakéred tőlemazt is, amit még nem is tettem .S a hévvel bíró győzelem érvemég piheg,hiába kérdezlek tégedmég fáj az öntudatlan oszinteségaz hogy emberibb lettél,igértél. .Nincs kegyelem:verseny győztesaz, aki jobban gyűlöl, a bölccséaki mindent karóhoz kőt ebként ,okosé a kegy ,az idő mindenkié ,Nem remélhetek újabb kegyelmetamíg bennem,új bűnök születnekés halálos szorításom mérgezetthiába igyekszem hősiesen elédbe .Most szíved fölé hajolok békésen ,hallgatom és csitítom heves véredmegvárom míg kegyelmes kezedvégig simítja hevesen forró testem . [W.B.]
Gondolom, ha a sors merészelkint és bent is zúg a szél ereje ,kell a valóság hogy megértsedpercek alatt változik őrülete.Titkos álmodozás ,sorstól függetlenlegszebb érzésben is kegyetlen ,hitünkben rettegett felismerésektúl későn értik meg a lehetetlent .Velünk virrasztanak az adott évekelszabadultan keringenek a tervek ,s amikor a rózsák nyílni kezdenekszemünkben a tört fény kesereg .Új élettel egyensúlyozni mernénk ,az idő nem számit, csak igék terveközött fujj gyakrabban romboló szel ,hatalmasabban a kiszabott törvénynél . [W.B.]
Maradjon minden így
készületlen és minden készen
az önsajnálat nem elég
hogy szánalomba essünk
inkább sodródjunk
amerre visz hajónk ,
vagy mint körhintában
mi körbe forgatja magát
előre hátra ,
benne te meg én.
Legyen minden összebogozva
akár egy csapda ,
ami mindig kész egy újabb
áldozatra ,
minden áldott nap
egy újabb játékra ,
s újabb bocsánatra
hogy a szavak ne ártsanak
közted s köztem forogjanak
s magunkból adjanak
derengő mosolyt
hogy életben maradjunk .
Higgyük azt hogy igazunk van
mert jobb félni
mint meghátrálni
akarva ,akaratlan ,
áltassuk magunkat
hogy a fals tapasztalat
kíváncsiságunk maradéka
időben megtorpan
és a büntetés elmarad
további kapcsolatunkban ,
szándékkal vagy szándéktalan
visszatér a kiinduló pontra. [W.B.]
Az idő pereme már eltelt időmagányosan hallgatom zenémsóhajtásaim oly idegenek lettek ,mulatnak rajtam , mint ellenségek .Osztönösen visszatérő emlékembenáldozati jóakaratú egyéniségemosztogatja a győző körülményeketönigazolásként, hogy szerettelek .Álmaim csak egyre képletesek bocsánat nélküli apró jelentőségek ,izzadt párnak ,dermedt leheletekrésekkel teli unott kötelességek.Nem tolakodom behunyt szemedben ,szándékkal zajt dobolok szívedben ,s ha egymásra nézünk is időnkénttúl látunk egymás felett üres tervként..S a csendben az éj és hajnal közt ,mikor minden csillag ragyog még ,létrejönnek csalóka szenvedélyekkezemet ajkadra teszem ernyedten. [W.B.]
Az asszonyok szeme titkoszárt ablakkal összezárt,látásuk résein valóságosőszinteség áll, nőies báj.Pillantásuk mohó,pompázóörök derűt szülő,változóvilágban ,gyöngéden szorítóölelésben fájdalmat gyógyító .Fénylő gyöngyház tekintet férfi közelben, kékesen vonzó,mosolyuk pirosan sóvárgóa közelgő biztonság mellett.Forrón lüktető szívet hordozóka nők dolgait nem ismeri senki ,onnan kel ki minden bölcsességés oda esik vissza ami kikelt .Erős férfi fát aprít,tüzet szít ,az asszony a tűzláng megőrzője ,forró gyönyörök ,éjek tüzes lelkearctól a csípőig simogató keze .[[W.B.]
Ma egy éve hogy megszülettemnagyon pici voltam és tehetetlenha nem volt a "cici" közelembenvadul ordítottam , még neveletlen.A fejemben azért a gond forogegyszerre több hangot is hallok,talán Apám ,vagy Anyám hangjalassan megszokom ,kiválogatom.Csendet óhajtok amikor alszomilyenkor meg a légy sem mozogmegtanulták, hogy amikor sírokmindenki kérdi vajon mi a bajom .Ma egy évesen oly okos vagyokfentről szemlélem már a Világot.azért a" cici " még kedvenc italoma húst sem vetem meg ,rászokom .Mostanában járnak hozzám lányokde oly kicsik mellettem , őket utálom ,ha simogatnak vagy ölelgetnek, sírokmilyen buták ezek a picike leányok.Egy evés lettem gyorsan haladok.más országban is jártam ,tanulokjárni még nem tudok , csak mászok ,a macskáimnak este leckét tartok.Kinőtt márt hat fogam ügyesen rágok bármilyen papit vissza nem utasítokezert azt mondjak elértem a súlyomezért Anyát,Apát sokszor puszilom.[Eric] [W.B.][Egy kis versike az unokám egyéves szülinapjára]
Te egyre más voltál mint a többimindig nyugtalan kéjre csábító minden tetted, egy törvényes szó örömteli sorsomban boldogító. Láttam utam fonalát vidámancsillagok háborúját lojálisan ,a húsvéti ünnep hitelességét álmaim felett, boldog örömeid .Bíztunk szeretve ,gyűlöltünk ,forró teljesedésben nevettünk,de te vagy a boldogság hangjaképzeletben a valóság bizalma.A napból áradt felénk ünnepi foltbenne fürödtünk egyre őszintén ,hittük a kis Jézuskát ,húsvétot ,a nyuszit, ki tojást szült elhintvén .A reggeli harang kongás zenéjétdíszbe öltözött húsvéti menetetvirágot fűztünk tüzesen keblünkremögöttünk a boldogság lépegetett. [W.B.]
Ott ültünk a padon nagyon sokatfelettünk homályosodott ,ábrándokba burkolóztunkboldogan , benne volt tudatunk ,Álmaink őrködő szemek lettektettek rajzottak közöttük lesbennagy Hold karima fényével intettbűbájosan ,fehéren kergetett..Tavasz volt ibolya,kikerics nyílt illatukat ontották , páraként,ajkadon elhalt a titkos beszédnémán fogtam álmaim kezét .Tudtam, hogy elmondtam régröpke pillanat alatt eltöprengtemnyugtalan voltam ,döbbentema szón , ami kínos ne legyen. S valahol zene szólt vígan ,de gyötrelmem véget nem ért akácfa virágja is rég repedezett mi a padon szótlan ültünk még.Elmerengtem arcodon titokban lopva hogy észre ne vedd soha,gondolatomban arcod mosolyaboldoggá tenne,friss tavaszban.[W.B.]
Szerettem volna búcsút venni ,bár hű voltam hozzád ne feleddóhajom, mi szívemből közeleg hagyd , legyen mind közelebb.Akarnék uralkodni feletted újramint mesebeli királynő varázsa ,szépítenék minden körülöttedalamizsnáid legyenek biztosak .Mert amerre jársz csupa mosolyés nem fáj a lemondásom sokszor ,erősebben fűzne hozzád utolszor fájó seb, és könnyekkel búcsúzom.Megjelennek előttem , lopott csókok ,pislogó gyertyák,szoba ,s félhomálymegadnék neked minden régi tartozástegyre-egyre megszínesedne mosolyom. [W.B.]
Nincs nyugalmam ezen a Világonsehol egy karfa miben fogóznomcsókom, mit rég elküldtem felédmostoha tett lett, visszajött felém.Furcsa hogy nem vagy számomracsak emlék, mit gyakran simogatok ,furcsa a hangod is ,mit halkan hallokpuhán száll felém néha alkonyatkor.Megmaradtak eszemben simulások ,torz mosolygások ,nagy hallgatásokcsókjaink között néha vad vibrálások ,mint amikor két vonat karambolozott.Ilyenkor sír lelkem vigasztalatlangyászfátyolba borul ételem, italomlehajtott fejemben játszik indulatomgyönyörnél gyönyörűbb a fájdalom . [W.B.]
