Elvont türelemmel--Vilhelem Margareta

Most még forró a leheletünk,
ropogtatják forró csókjaink ,
árva egységben szorongunk
vörösre duzzadnak ajkaink.

Lehet ámokfutók délibábján
bársonyban dúl ölelkezésünk
kisírt szemeink imádságán
várjuk repdesve kegyelmünk .

Minden titok volt már bennünk
zavaros éjszakákon repültünk
ki tudja hányszor megjátszottuk
ugyanazt mitől megrészegedtünk.

Most már fáj a szabad repülés
összeolvadunk forrón magunkba ,
s ha lélegzetünk pihenő ébredés
játszódjuk szinte mindig ugyanazt 

a reggeli friss álmok ébredő talányát
mi ringatja varázsban ébredésünk ,
vigasztalódunk egymás karjaiban
talán megtaláljuk magunk varázsát ./W.B./

Ha bomlik minden--Vilhelem Margareta

Ha megbomlik a rend veszettül,
kibicsaklik a törvényi rendből ,
hibbant percek apró csodáiban
egyetlen új virág nő magában.

De várjuk a bőség szakadását
eleven izmok sürgetnek harcot
és egyetlen pillantásra a tett
szétszakítja a mély zűrzavart .


Így kiszakad az idő perceiben
kakas szóra könnyen ébredünk
áthágva mindent ,vaskos ereinkben
vizet lüktet átlátszó szívünk .


És nyílnak Virágok, szinte hitetlen
oly átmeneti könnyű nem végleges
csak menetelünk virágporok között
üres napokban üres lesz menetünk.


És fogózkodunk egymás karjában
illetlenül , talán igen merészen
igazolni próbáljuk a véglegest
izgalmunkban semmi sem kicsinyes .

De oly eleven lesz minden kinyílva
emberek majd egymáshoz bújnak,
a Férfi gőgösen vad türelemmel
a Nő eltapossa gőgjét a Férfinak./W.B./

A régi formában---Vilhelem Margareta

Szorongok mint villámláskor
gyűlnek bennem keserű szavak,
föl nem emeltél,el nem dobtál,
nem vagyok kedvedre Uram .

Nem törődsz üres szívemért
sorsomban keveset engedsz
a hallgatástól megbetegszem,
bár tornyosodik a bűn felettem.

Tegyél velem valami csodát
nem bánom legyek akaratod ,
hadd hogy súgjam meg titkom
engedd kavarogjon gondolatom .

Nem akarom tisztán ,frissen
sorolni végre ijesztő,cifra átkom
szememben pislog a bűnbánat
sápadt ajkam vérbőséggel áld.

Már csak tompán zúg bennem
némaságom szótlan hangja,
ijesztőbb minden dallamnál
hetyke bűnöm lágy simogatása.

És megmozdul bennem valami
érzem kegyelmes akaratod
s megszólal bennem ziláltan
a szókimondás a régi formában ./W.B./

Kinszenvedve---Vilhelem Margareta

Csendességből,a zűrzavarba
tiszta üde levegőből
hiányos szomorú napokba
a barátok lazuló figyelmébe ,
minden mi lelkem csitítaná
kihúzott kötelékek ridegségén
csomósodik rongyos életem .
Nem birok már figyelni magamra
csak bárgyúan keresem akaratom
míg kötelékek fogják nyakam
a vállam és fejem között .

Jól táplált nyugalom bőségén
átlépek minden bizalmat ,
hogy kint szenvedjek türelemmel ,
de csuda módra a két lét között
légszomjamban föltámadok
és keresem kalandos erényem
míg felborult életem cseppjei
gurulnak gyönyörrel szerte szét ,
a fájdalomtól hangosan kiáltok,
mert sorvadnak emberi erőim./W.B./

Figyelj a pilanatra---Vilhelem Margareta

Oly más voltál , talán páratlan
útjaid fortyogtak keményen ,
bűnöket facsartam belőled tisztán 
lazuló erőmmel, szégyenbe estem .

És szerény lélekkel követtelek,
akartam érezni magam embernek ,
de útjaink a hófehér méreg zászlója
alatt, rongyosan felettünk lobogott.

És kérdem ma tőled biztos derűvel
más voltodnak titkos kanyarjában
sokszor összekavartad hites álmod
pokolba csaltad kemény alázatom.

Most amikor földön túl járunk végre
hitszegő árulással vádollak szüntelen,
kivel szép időkben csókolózni vágytam
ma kínálgatom feléd halálos utálatom .


Beburkoltam magam tükör rámába
könnyeimmel áztatom bősz haragom
könnyes szememet égre szabadítom ,
hol üdvözölnek hideg pillanat csókok.. [W.B.]

Az idö keretében-----Vilhelem Margareta

Megrekedő időben vágyad áll
cserepes ajkad szítja magát
s nem látod a színek világát
és szellő sem kergeti magát.

Hordozod magadban kéretlen
tetszetős módon őrzött léted ,
kitágult pupilláddal ráébredsz 
külön világba reteszelted éned.

S belefáradsz az ürességbe
nyugodt percek zavart tervébe
nincs mit osztanod kimérten
fátyolos szemmel némán nézed 

a szenvedő Világnak fortyogását ,
mi bélyeget nyomasztott testedre
bár összefogod a kapzsiság átkát
ami neked maradt saját védelmedre.

Szólni sem tudsz , öledbe takarod
összedőlt terveid aprócska darabját
füledbe cseng a földnek zenedarabja
miközben egyedül állsz a holt ágban. [W.B.]

Amit ma kapunk----Vilhelem Margareta

Csökönyösen várod az alkalmat
hogy vérem buzogjon véredben
lagymatag falu szívemnek kapuja,
megengesztelődő szívek mámora . .

Kemény akarattal szemlélgetve
olvadni kezd benned fenségesen 
széttiporva minden csalóka kétely
bátorsággal nyílik felém tekinteted .

Szeretném áthágni büszkeségem
forró ölelések ,szelíd kezek remegések
simogatják testednek lágy vonalait 
érdemelten keresik vad vágyaim .

Ne keresd máshol téves szentélyed 
csiszold véresre bőszen erényed
lehet a holnap másként csillog feléd
amit ma kapsz fogadd türelemmel./W.B./

Mikor az ösz itt van--Vilhelem Margareta

Rozsda szinüek a zöld,hamvas levelek,
Bujocskát játszanak velük a szelek,
Sötét erdő mélyén semmi már nem nevet,
Borongós az ég és egyre csak remeg.

Sötét árnyak járják az erdő vidékét,
Keresik az eltévedt madarak fészkét,
Vijjog a bagoly furán,mérgesen,
Károg a varjú és csak úgy felesel

Hova lett a nyárnak csodás melege?
A szép kis madarak is elrepültek vele?,
Meglibben a tél kis tündérkéje,
Keresi a helyet ,hol letelepedhetne. 

A felhők siratják az elmúló nyarat 
Kis réseiken engednek sugarat,
Hadd világítsa be újra az erdőt,
Vidámítsák fel a sok kis szendergőt

Tavaszi óda----Vilhelem Margareta

Zöldbe borúlt minden,
Tavasz arómája;körbefut,
Bejárja vidáman,
A szép napos tájat.

Vadvirágos bokrok,
Büszkén mutogatják,
Szines virágjukat ,
Magasra nyújtják.

Madarak serege,
Cinkosan trilláznak,
Fekete kis fecskék,
Egy kissé tétóváznak.

Aranylepkék hada,
Kuncogva,nevetve,
Keresnek egy helyet,
Egy kis pihenésre.

Csendben,titkosan,
Leszáll az este,
Nyugovóra tér már ,
A tavasz hirnöke.   [W.B.]

Vihar elött.-------Vilhelem Margareta

A csodás kék ég alján,
Kis fekete felhök,
Szomorúan,búsan,
Viharra készülnek.

Szél lengedezik,
Szeliden mozgatja,;
Virágok szirmait,
Cinkoson,kacagva.

Madarak keresik,
Elrejtett fészküket,
Vidám szines lepkék,
Virág-házba térnek.

Kis ,fekete felhök,
Dagadttá válnak,
Morogva,mérgesen,
Még tüzet is okádnak.

Majd a nagy zavarban,
Sürrün ,olmosan,
Le omolnak felhök,
Mindent betakarva. [ W.B] 

Születésnapomra.---Vilhelem Margareta

Tövis -koszorú is volt az én fejemen,
Néha bátran hordtam,néha vezekeltem,
Az életem útja soha nem volt sima,
Mindent megküzdöttem,kiharcoltam,mint Ma.


Széppé -varázsoltam göröngyös életem,
Gyerekeim kezét soha el nem engedtem,
A harcot az élettel soha fel nem adtam,
Az álmom ,csak az volt-szeressenek ,mint Ma.

Ahogy évek teltek,elnézöbb lettem,
Bölcsebb,meggondoltabb és eröteljesebb,
Féltve örzöm ma is gyermekeim álmát,
Nem hagyom kimúlni a szeretet lángját.

Szeretettel gondolok az elmúlt évekre,
Semmit sem sajnálok,bármit is vétettem,
Soha nem gondolok meg nem tett dolgokra,
Soha nem kivánom,ami nem volt soha .[W.B.]

Lehet ,Lehet hogy véletlen. 2012-04-25 15:44:21 szerda

Szerelmúnk kinyilt,mint egy rózsa szál,
Nappal meg éjjel egymásé voltunk,
Nem tudtam mit hoz nekúnk a holnap,
Gyöngéden,mindig csak biztattál.

Számomra mindig Te voltál nékem,
A Napnak legszebb fénysugara,
Nem tudtam elhinni,hogy e szerelem,
Néked ,csak egy futó kaland.

Tudom sokszor megbántottalak,
Tudom sokszor haragudtál rám,
Kegyetlen szivem sokszor kigúnyolt,
Te mégis mindig megbocsájtottál.

Lehet,hogy ezért játszottál velem,
Lehet,hogy ezért is hagytál el,
Lehet ,hogy soha nem is szerettél,
Lehet,hogy véletlen történt csak velem.[W.B.

Kiáltás.--Vilhelem Margareta

Sötét,haragos az ég,
Ősz van,reménytelenség,
Szürke felhők közt ,alig át,
Vergődik egy kis kék Világ.

Fákat tördel a szél,
Villámok pirosra gyúlnak,
Egy-két fáradt fa levél,
Lassan ablakomra hullnak.

Szívemben is ily vihar tombol,
Vérem lüktet,zajong,forrong,
Zakatolnak szívem kapuján,
És engem kérdőre vonnak.

Hagytad elmenni azt ,kit szerettél,
Tudod,vissza nem tér soha,
Gondolatban bármit tehettél,
Ez volt életednek sorsa. [ W.B

Csitt szivem,csitt.---Vilhelem Margareta

Csitt szívem,csitt ,
maradj csendbe
ne kergess 
a szenvedésbe
nem kapod meg 
amire vársz,
dobogj csendben
dobogj tovább.

szerelmem nincs 
lenyugvóban.
Időnként fellángol
újra,
csitt szívem,csitt,
maradj csendben,
ne kergess a 
szenvedésbe.

Csitt szívem ,csitt
maradj csendbe
elmúlt már
az évek rendje
balga szív ,
te bolondozó,
mire vársz?
álmodozol?

Ha szerelmem 
újra kigyúl,
nem hagyom,
hogy lecsituljon,
bátran állok 
vele szembe
sietek gyors
ölelésbe.

Csitt szívem ,csitt
maradj csendbe
mert a csillagok
fényében
szerelmem 
jön elémbe 
kitárt karja 
fóron ölel,
s nem gondolok 

más semmire . [W.B.]

A sétaparkban------Vilhelem Margareta

Séta parkban találkoztunk
összefutva véletlen
percek lüktetésében
zártan egymás arcát figyeltük ,
egy -egy pillanatot 
a mozgásunkban,
s mennyi titkot rejtettünk
zavarunkban.

Te mosolyogva néztél,
nyáriasan kigombolt ingeddel
bőrödön még a nyár illata 
szinte túlvilágian 
szelíden futott tekinteted
egy pillanatra
izzadt testem keresztútján
ítélkezve felettem .

S szemembe szikrázott a nap,
hunyorítottam ,
s mint aki semmivel nem törődik
véletlennek véltem ,
mégis ítélkeztem rólad
kissé értelmetlenül figyelve
magam előtt az utat
majd téged ,s magamat ,
lüktető vágyát véremnek .

Ma tudom már vége a nyárnak
csüggedt lélekkel
érzem a határ átkát
menekülő sorsom vészét
szánk néma rebegését ,
közöttünk már semmi nem maradt
csak ugyanaz a vágy
csillog nyugalommal arcunkon ,
de agyunk okosabb 
testünk vad viadalánál./W.B./