Az idö keretében-----Vilhelem Margareta

Megrekedő időben vágyad áll
cserepes ajkad szítja magát
s nem látod a színek világát
és szellő sem kergeti magát.

Hordozod magadban kéretlen
tetszetős módon őrzött léted ,
kitágult pupilláddal ráébredsz 
külön világba reteszelted éned.

S belefáradsz az ürességbe
nyugodt percek zavart tervébe
nincs mit osztanod kimérten
fátyolos szemmel némán nézed 

a szenvedő Világnak fortyogását ,
mi bélyeget nyomasztott testedre
bár összefogod a kapzsiság átkát
ami neked maradt saját védelmedre.

Szólni sem tudsz , öledbe takarod
összedőlt terveid aprócska darabját
füledbe cseng a földnek zenedarabja
miközben egyedül állsz a holt ágban. [W.B.]