Kiáltás.--Vilhelem Margareta

Sötét,haragos az ég,
Ősz van,reménytelenség,
Szürke felhők közt ,alig át,
Vergődik egy kis kék Világ.

Fákat tördel a szél,
Villámok pirosra gyúlnak,
Egy-két fáradt fa levél,
Lassan ablakomra hullnak.

Szívemben is ily vihar tombol,
Vérem lüktet,zajong,forrong,
Zakatolnak szívem kapuján,
És engem kérdőre vonnak.

Hagytad elmenni azt ,kit szerettél,
Tudod,vissza nem tér soha,
Gondolatban bármit tehettél,
Ez volt életednek sorsa. [ W.B