A mi világunk

• Ilyen volna a kor melyben élünk
  bársonyba borított rémület ,
  vagy csak a fény bújt az árnyba
  és néma csendre intett,
  hogy palástba bújt kitöréseit
  sziszegve rugdossa felénk ?
  Ez volna a bíboros világosság
  reménytelen napoknak szédülete
  mi virraszt emlékek között
  sötét szenvedéseket,
  piros szúró szemű rémülettel
  vad támadásra készülő fennkölt
  zengő kiáltásokkal.
  
  Úgy hasit fejünkben a növő harc
  kések ,géppuskák zakatolnak 
  nyugalmat ,
  s fájdalmas akkordokban zengnek
  zongora dallamot ,
  virrasztva ébren reményt sokat
  s már nem oldoznak fel,
  csak törvényt törvényre halmoznak
  s a szél sem vigasztal már
  csak csapkodja zárt kapuk láncait
  a vakságban ,
  míg ébredezünk , s várjuk a tangó
  halálos bódulatát.
  
  Mert ezt terveztük meg emberin
  zűrzavaros bogáncsos zivatart,
  testtel védett délceg falakat
  építünk halál puskával ,
  s mögöttünk lépkednek árnyak csendben
  legtöbbje göndör angyal hajjal ,
  s ziláltan lökdösnek 
  szélfútta sziklák között
  míg megvillan a fegyver kezükben
  s vad világban, vadak között
  sétálunk némán ,
  míg fütyülni kezdenek a bombák
  nevetve, fáradt testünkre./W.B/