2016. január 31., vasárnap

Pirkadó boldogság


  • Míg mások boldogan vígan élnek,
    én a bárgyú fél dolgok viselője 
    félénken nyitom meg szívem
    hagyom aludni gerjedelmem .

    Míg mások játszanak csalfán
    nekem minden csókom teljes,
    üde Világom néma csalódása
    boldogságom nehéz sóhajtása.

    A mában a holnapot keresem
    kéjeknek futó mámorában ,
    s a mának rút , rohanó terhében
    igazi létem már rég elrebbent.

    A pirkadó boldogságom öröme
    kézen fogva sétál szíved mellett
    életem elsírta mocskos múltját
    s külön fészket épített neked ,

    hogy biztosan ,helyesen álljunk
    kettesben ,megduzzadó élménnyel
    sorsunk egybefonjuk a vággyal ,
    s közben megpihenünk szőnyegén .

    Megállás nincs útjaink között
    boldog békesség árad belőlem
    magamban suttogó illatos imámat
    beléd fészkelve örömmel keresem . 

    Körülöttünk csend és türelem
    saját szerelmünkön csüng a rend ,
    szivárvány szinü sorsunk öröme
    a bennünk érö emberség törvénye. /W.B./

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése