Hatalmam álmai

• Ha néha _néha visszanézek,
  úsznak körülöttem terhek,
  lángolnak fények korom estben
  álmomban lágy hangok beszélnek .
  
  Micsoda földi erők a láthatáron
  mik összekapcsolják álmaimban
  a magasságot a földi lehelettel
  és fényeket a szellő lebegéssel .
  
  S megzavartan kitárom karjaim
  színtelen szavaim szivárványán
  csend uralkodik életem nehezén
  a néma szavaim haldoklásán.
  
  Lehet hogy túlfűtött égésemben
  kimondom vágyaim fájó igéit
  másnapba törő egykedvű erők
  lépteim nyomait lassan elseprik.
  
  Küszködök magammal éretted
  véremben hordozom lüktetésed
  társtalanul védtelen magamban
  elvesztett sorsom megdermed ,
  
  hazudnom kéne és elnézőbben ,
  mint aki szabadabb és hontalan
  kigyószemű árnyak bűvöletében
  megfagyva dobog ereimben a vér.
  
  Csupa álnokság hatalmam álma,
  lassan szűrődik felém lángolása,
  szívemben hordom jövőm boldogságát
  felejtve a régen megfagyott ábrándját ./W.B./