Izzó lángok

1. Feltörő nyugtalan éjben
   testeden felhő köpönyeg
   zarándok utadnak halk lejtőjén
   sebedet nyaldosod nesztelen.
   
   
   Körülötted vidám szeszélyek,
   a zsongó életnek karimáján,
   halvány hold fény homályában
   csend -szűrődik át a lelkeden .
   
   Hűvös lég ereszkedik halkan
   áttörve lelked fájó sejtelmeit
   fél álomba ringatnak igézetek
   és titkaid felett ítélkeznek .
   
   
   Szárnyatlan napon szerteszét
   édes és keserű káprázat mögött
   néha vétkekben tévedt pernyék
   körül táncolják üres testedet.
   
   Megunt vizek mosódnak arcodon
   hogy elhibáztad tán a dallamot
   s törékeny hangod keserű láz
   szítja a lángot mi velődbe vág.
   .
   Mert diadalt elérni csak álom,
   vágy,es beteljesülés esküje ,
   s a lobogó tűznek forró lángja,
   lobban benned hatalmas erővel.
   
   S ha elérted a győzelmedet
   fájdalmasan törlöd homlokod ,
   s ajkadról zengnek dallamok
   izzó ,csendes csókban fulladók./W.B./