A tél és tavasz között

• A tél és tavasz között
  komorság és vígság mögött
  kopár fák és nyíló ég közt
  testembe egy álom szökött.
  
  Csak a hold a tanúm nékem,
  hogy könnyezni kezdett az éj
  csillagok közt megbújt felhő
  vágyból kéjbe könnyezett ö.
  
  
  Hol itt ,hol ott órák alatt
  kiáradt víz reánk szakadt
  elsuhant velünk nesztelen
  csónakunk, úgy könnyesen.
  
  Fércelt szerelmünk árbocán
  kacsintott ránk a hold sután
  tél és tavasz közti éjben
  megfürödtünk a szerelemben.
  
  Hajnal és napnyugta között
  csókot szórtunk árbocok fölött
  mélyvörös lángra gyulladt
  a szende csónak , s egybekötött
  
  
  Azóta ott alusszuk álmunk
  s holnapot keresve suhanunk
  vágyainkból új vágy repedt
  könnyes vizünk szeretkezett. .//W.B./,,,