viseljük csendben szégyenét
ennyi volt talán az ifjúság ,
mi oly hamar elszállt ?
Egybefonódtak napok, évek
és egyre múlttá válik a jelen
mit akartunk nem értük meg
maradtunk a szégyennel..
Mennyi szenny és áldozat
mennyi titkos forró utak ,
s amit szerettünk már nincs
sóhajunk már vérünkben kering.
Szándékunk mit szégyen itat
megbukott ,saját törvényei szerint
megfordítva lanyha akaratunkat
és reánk csak a bűn tapadt.
Dölyfös lett az élet karikája
lassan öl ,de hű vagy hozzá ,
az özönvíz mindig csak ellenünk
folyik ,lassan cinkosai leszünk.
És kérdem akkor hova tovább
rettegésem egy nagy kérdés :"vagy" ?
Életem lényegét inkább feladom
mint hogy elveszítsem öntudatom.
Még lobog bennem egy tüzes vágy
eleven törvények sorozata ,
küzdök ellene szüntelen,álmodva
egy új napot ,agyam megveti a halált.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése