Múlnak -telnek-----Vilhelem Margareta

Vértelen ajkakkal számolom 
a forgó perceket ,
de rémesen halmozódnak,
és mindennek súlya van .
Épkézláb hajnalban
még halványan süt a nap ,
de minden alkonyon 
magamba fogózkodóm ,
hogy átvigyem ébrenlétben
derűjét arcomnak
a másnapnak kemény gondjaiba.
S vidám jósággal telve
érzékeimmel bizonyítsam
az életnek értelmét 
szigorú törvények szerint.



Így szabályos ritmusban
követem a káosz hatalmát ,
mely erőszakká bomlik
minden percben ,
s kínosan, évezredeken át
velőig hallatszó zajt
kápráztat hús és vér között ,
oly dzsungel törvénye szerint
sokasodó botorkáló évek , 
melyek beletorkollnak
az eljövendő kikeletbe
megtorpanva hévvel ,
majd kacagás és sírás között ,
zűrzavaros harcokban
felhörpintik az utolsó 
csepp kékséget
majd kiégetik napfényt..[W.B.]