A cseles tél---Vilhelem Margareta

Hajnal hasadáskor a lét napjában
meg füstölög az ég éji fényeket
homályban bimbóznak lágy fellegek
kicsinyke fehér bárányfelhőket .

Szürke bundájában takarózik a Hold
nagyokat ásít kissé megbékélten
ropogtatja fogaival a fagyott jeget 
szeretettel mosolyog amíg vándorol .

Csupasz fákon deres ágak sora
egymást biztatják hideg sóhajjal
meleget keresnek egymásba bújva
íziben szétválnak varjú károgásra .


Már kering a Nap arany harsonával
mindene sajog fagyos zene szóra
táncolni nincs kedve ,csak rostokol
de melegíti magát saját kandallóval.

És tornyosodnak hófelhők halmazzal
körbefutják szemükkel látókörüket
majd egy fej biccentéssel zavartalanul
földre zúdítják csillogó fényüket. {W.B,}