Novemberi tél------Vilhelem Margareta

 

Hol dús tavirózsák nyíltak rég
lepke szárnyon szállnak pihék
az opálos tél reggeli gyermekei
párás illatokkal halk keringővel.

Már reggelente ködös pára
lombosodik a virradat álmon ,
s förtelmes vad szürkeséggel,
izegnek-mozognak a fákon .

A zöldet megfosztották árnyak,
pusztulásra biztatva ridegen ,
s a kert végében csak vadszőlő
diszesedik fehér dermedésben .
.
Mintha zárórát tartana a táj
kavargásban szelíd hontalanság ,
mindenhol novemberi kora tél
nógat szigorúan ,fejet billentve.

Vastag ködöt ereget közénk
jelképnek leszáll mindenfele
szétterülve, keservet keresve
meleget vált fel , jeges hideggel.[W.B.]