Múló pillanatok----Vilhelem Margareta

Semmi sem végleges az emberben 
néha kitörli agyából nyomait
a furcsa szeszélyes szerelmének ,
ígérget mást összetört szívének .


Ígérget másfajta kételyeket
magába hordozva a múlt szavait
fészket keszit újfajta gyönyört
a már boldogtalan érzelmének.


Ígérget testének újabb szenvedést
összetört szívének csak árnyékot
mert egy szívvel szeret mindkettőt
magába rejtve , hogy mennyit kibírt.


Mert mindig ugyanazt szeretjük
ami igazi vallomása összetörten
a régi és keserves könnyeinknek ,
erőnkben szívünkben csak döbbenet .

A fájdalmasat keressük szüntelen
a hervasztó ,kínos ,gyötrödő érzést
mert időnként szint váltanak igéink
és hirtelen valósan áttetszők leszünk.


De fáj mindig a múltnak kihívása
ragyogó nyárnak bús pillanatai 
arcunkon szenvedő redők sorakoznak