A varázslat----Vilhelem Margareta

FMindennek van egy varázsa
cseppenként hasit magadba
sose képzelt álmok útján
fészket keres a szorongás .

Orák jönnek mennek csendben
fájnak percek és restellem ,
hogy lázongok kísértésben
s csendes hiány sajog bennem .

Úgy várom kinyújtott karod
jogerősen magamhoz láncolom
s féltően magamhoz vonom ,
magamban ajándékként számolom

a sok megkésett hűséges szót ,
s őrizlek gyáván szemtelen
mintha szökni akarnál tőlem
fogva tartalak s fáj panaszom


ahogy ijesztelek eltűnéssel ,
bár elhagyni téged, nem tudom
miért is reszket a hangom
ha meghallom férfias hangod.

S ugye fáj neked is a zokszóm
de illatos forró karjaim között
nem hallod elhaló hangom ,
hol zeng a félelmetes uralom .]W.B.]