A mosoly------------Vilhelem Margareta

Ma már mosolygok lengén,
már sosem vágyom vágyra
csak nyugodt békét keresek ,
s hogy elcsitul felettem minden ,
én mosolygok csendesen



Ma már oly messze tűnnek,
mámoros ,bűnös élvezetek,
testem elhervad csöndben
riadtan simítom ijedt szívem,
és mosolygok csendesen



Májusi mosolyom zenéjében
felcsendül dalom oly békésen
meleg szavaid finom pörgésére
testemre indák merészkednek
és mosolygok csendesen.



Ma már csak mosolygok ébren
bűnös varázslatos arany lombok
hajolnak éhező vággyal felém,
testemre, hajamra feszülnek ,
de már minden érintéstől félek 
és mosolygok csendesen .[W.B.]