Megérte------------Vilhelem Margareta

Elvonultak előttem Kék hegyek,
regéktől kavargott a szél,
karomban hordoztam vágyaim,
de értelmem mindig révbe ért .


Egy-két nyári esős estének
vágytól bujdosó zavarában
legszomjas szám búcsúzott
talán könnyet is hullatott.

Mert az érdem amit elértem
napfényben tündöklött rég,
a vihar nem érintette csúcsát,
nem zilálta meg sóhaját.

Mit learattam megért ,s szép
megbékélt Világom érdeme,
elértem kevélyen hatalmam
bölcsességem megosztottam .

Nehéz fakó napok arcáról,
lerí múltamnak kegyelme,
s fáklyás tüzeknek lengése
             büszkén hordozza értelmem . [W.B.]