Szikrák a nyárban------------Vilhelem Margareta

Égő szikrák ülnek szememben
perzselő nap forrón égethet ,
mert te vagy a Nap én nekem,
neked dúdolom halk énekem.

És ha kergetném rajongással
balga álmom titkos vágyait ,
mint csillag hullás a kék égről
szétszóródhatnak pernyeként .

Tiszta szívemben is szikrák égnek
de ábrándként mélyen elásva
csak dalom, mi színes virág lehelet
nyílik, köréd fonódva örök múlásba .

És ha majd a vágy néha elragad
az álmodó Világ rózsa szárnyain
szeretnélek újra magamhoz vonni 
csókokkal érinteni égő ajkad.

Te vagy a dalom szívem lángján
nevedet halkan százszor rebegem,
falánk bogárként szállok feléd
köréd hintve bársony rózsa levelet .

S a dalom - hiába, így van régóta ,
lehet szikráknak színes ábrándja
csókos szívből könnyeket fakaszthat ,
csak az a rossz, ha nincsen tartalma.[W.B.]