Szerencséd--------Vilhelem Margareta

Mi boldogság volt , s mámor
múlik szüntelen a végtelenbe
míg közönnyel nézel messze
a lemondás szemfényvesztésébe .

Mert lenge kődnek szürkesége
zűrzavaros bíbor ébrenlétben
vágyat forgat borúsan,

szédülten 
visszasírva az őrült messzeséget .

Mert egy lüktető vágy erőlteti
vérző sebeidet , szótlan hidegen
s körülfogja téveteg kezekkel
s oly furcsa lesz a tükör előtted .

S mint őszi lombok széltől letörten
oly higgadtan fogadod keresve
a messzeség édes merengését ,
hol bársonyba fürdik a szerencséd./W.B./