A szabadság keresztje-----Vilhelem Margareta

Nem tudhatod mennyi az ára 
függetlenséged mércéjének,
valahol megmérik serényen
valahol égő túlzásba mereng .

Gyenge alkatod harcot felad
csődbe fut a szürke öregségbe ,
hálóba fogózik szürkeállományod
levegőért sikít túlhevült tested.


Mert lehetsz erős és független
kiásott fogaid lyukas gödreiben ,
de vérrel áztatott torkod szava
imádkozik némán keresztedben.

És fújtatva sziporkázik erőd
a kifordított bőröd izzadságán
selyembe bujtatott harcos öklöd,
suhint nagyokat az idő oldalán.

Van ,hogy bárgyú szád peremén
kicsordul nyálad reményed után 
erőt fohászkodsz a hold udvarán
az egyedül vívott harcod lezárt útján . 

Az érzések mi tolakodnak testeden
forognak körbe mint malom kereke
aprítják szabadon gyötrelmes panaszod
de keresztet áld független csillagod. [W.B.]