2018. október 12., péntek

Szóródó csillagok között----------Vilhelem Margareta

A kinyílt deres november évszakon
örvénybe szóródó csillagokon
úgy zokognak feltörő izzó álmok
a múltnak csipkés vánkosán .

Az idő csendben görnyedve menetel
hűs földnek hulló árnyékában
vadul keressük virág ébredésünk
múló ősznek zúzmarájában .

Mert voltak gyönyörben tavaszok
méz ízű titkai kinyílt ajkainknak
csóktalan ifjú fészkekben maradt
éjszakái átsírt szavainknak .

És szorítjuk kezeink görcsösen
botorkálunk tavaszt keresve
törékeny testünk zavart képe
bimbózó sorsunk néma kerete.

Vergődünk ércesen védtelen
csuklónkra tapadó varázs hurok
mi körbe ,gyűrűbe fogja testünk
lazul,s várjuk az erőt mi visszatér . [.W.B.]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése