Kényszer Világot élünk hol az erősebb a győztes csodát váró tekintetünk akaratlan habbá elvesz. sorshúzás a minden létünk.
Éhesen ,szomjan rugaszkodunk kisemmizett mivoltunkban , saját honban lopózkodunk élünk néma szív panaszban kételkedünk angyalokban ,
bár miénk e lét otthonunkban játszunk háborút eposzokban széttört értékünk a múlté veszítünk rutin műveletként markunk átcsap gyűlöletként.
Fáj az élet érdektelensége ingereinket összegyötörte , mosolyt szülünk már a létért ruhát váltunk cifra pénzért sáfrány színű porban lépünk .
Kölcsön kérünk alázatot cserélünk más kabátot fejünkre szalmakalapot simitjuk cifra bajuszunk szakáll lesz a divatunk. [W.B.] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése