Érdemelten---------Vilhelem Margareta

Voltam ébredésben könyörtelen
mikor már minden elveszett 
sajnálat ült arcomon eleven 
szenvedés nélküli szüntelen .

Átkosan szikrák táncoltak ,
öklömben fogtam haragom
féltően óvva ,keservesen
játszottam velük elszédülten .

Mert lehet az élet egy ajándék
bár törtető keserű öntudat kísér
átfogó karok gyűrűként ölelnek
ha nincs értéke, bárhogy is dicsér .


Mert ábránd leszek üres légben
keresem majd támpontom egekben
rózsákat fűzők telt kontyom ékére
és áldom az isteneket bőségesen.

Fájdalmam nyugszik a csendben
imáim suttogom képzeletben ,
sajognak vágyaim kedv veszetten
szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.