Mind otrombák a fentről jövő ütések hada kapkodod fejed a szembejövő duzzadó árral .
bárdok suhintják növő viharban hiányos láncod s tüzet szítanak testedet befogó vérpiros nyilak ,
míg sötéten végső akarattal küzdesz égve lángodban , pernyével takarva megkeseredett égő arcod .
A szíved mely nem szolgált irgalmat perzseli magát s rég kihalt istenek átkot szórnak reád,
kisemmizetten tördeled kezeid lankadó erőddel, nyugtalan tested védtelen erőszak bájtalan kedvvel ,
miközben hátrálsz kívánsággal élve szenvtelen teredben , örök valós igét hirdetsz egykedvűen az édes életben.[W.B.] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése