Meritum-------------Vilhelem Margareta

Úgy nyüzsögnek agyamban
feltört kemény vesződések
szabadon lángolnak körém
testemet bekötik gúzsként.


Mint akit úton hengerelnek
vékonyra feszítenek eszmék ,
gémberedett Világ jegében
megfagynak hideg sziklaként ,

s fájnak bennem hazug érdemek
úgy kitörnek ziláltan ferdén ,
tenyerem konokul ökölbe szorítom
hogy ne érezzem sós keservem ,


s veszettül forgok laza zenére
rám tekerednek gyűrött gócok
s kibogozni hiába próbálom 
ferde Világnak hazug szemére,

majd felhányom ,későre vajúdó
szabadságom,mit epedve kivárok ,
s felejtem ,amit kísérelt rajtam
hazudó Világom,bilincsbe zártan.[W.B.]