2015. május 30., szombat

Vigságom hatalma------Vilhelem Margareta

  • Mégis hova lesz az érzés
    a simogató vágy mi volt
    a sors kimérte magának ,
    szívemben már nincsen 
    múlt,
    utat keres ön magának
    feltekeredik rongyos álmon
    s jóllakottan ellapul.

    S mi bennem él csókba fúl
    a célt kereső aranyút,
    míg eltévedt bíbor sugár
    csókos győngyfüzérbe hull ,
    s szívemben egy csoda szál
    vigadozik ,míg
    bohó vágyam tétován áll.

    Mert minden kín, az életben ,
    s mind befér a szívembe ,
    s gyönge Világom oly álnok
    csókjaidat ujjaimon számlálom ,
    buzgó vígságom alázatos
    a hajnali dalomban ,
    de örök ajándéknak szánom énem
    hogy benned is vígság kéljen.[W.B.]

2015. május 18., hétfő

Úgy várlak ------Vilhelem Margareta


  • Tavaszi harmatos reggel,
    határtalan sugarak táncán
    kicsordul varázsos vágyam
    megpihenve kék hegyek ormán.


    Sápadt arcom tűzpiros lesz
    testem mámort lánggal éget,
    mint párolgó illatos kehelyben
    szívem megtelik izzó kéjjel.


    Ma téged várlak, jöttőd ígérted
    minden sóhajom illatos lehelet,
    meztelen vággyal szerelemben
    fürdik minden reggel szívem .

    Úgy várlak ,úgy várlak téged
    sápadt forrósággal égve,
    légy szerelmesem,este végre,
    csókjaiddal karold égő testem.

    Majd karjaim remegve ölelnek,
    csókod számra igézetet lehel,
    sebzett szívem dobol erősen
    mert testem fájdalmából élek.[W.B.]

Mindig ugyanaz-----Vilhelem Margareta


  • A sok közös mozdulatokból 
    összegyűlő apró érintések
    és félénk törékeny érzelmek 
    ráncaiban is, légy mindig ember..

    Mert színes üvegfalak árnyain 
    inognak sötét idegen lelkek ,
    s karolásaink néha hasztalan 
    forró csókjaink érintése hideg.

    Porba hullnak elsírt alázatok,
    karjaink búsan sötét vermek
    de erőnkön túl az akarataink
    magának mindenki megteremt ,


    valóságot, bájos álmok helyett
    fényt és inogó árnyékot falevelen,
    s felvillanó víg holnapot látja,
    miközben némán tegnapot siratja.

    Mert kering az idő nesztelen,
    egy nap tél van aztán meleg,
    jönnek mennek a virágzások,
    mi maradunk mindig ugyanazok.[W.B.]

Ha emlékszel e még------Vilhelem Margareta


  • És ma kérdem ,kutatva szemed
    lelked csillagos tükrében
    hol vádlóan villog a titok,
    hogy örök hűséget esküdtél
    szemem és szemed tüzében
    míg kezünk érintkeztek.

    Emlékszel- e még a csillagos égre,
    mik visszanéztek némán
    s én lelkedben kutattam
    az örök hűség százszorszépében
    könnyeket ejtettél szerelmünkre.
    míg tücsök zenélt a fa résben.

    Emlékszel-e a tavaszi hajnali csókra
    szorongó kezeink érintésére
    összefonódott ujjaiknak 
    együtt szorongó játszadozására
    ajkaink csókos játékában
    szálltunk magasan ringatózva.

    És megszólaltál hangosan nevetve
    megtörölve homlokod fényét ,
    ajkad félig kinyitva,
    kékes szem pillantás mámorában
    búgott hangod tört szavakban ,
    míg ujjaink görcsbe olvadtak.[W.B.]

A mosoly------Vilhelem Margareta


  • Ma már mosolygok lengén,
    már sosem vágyom vágyra
    csak nyugodt békét keresek ,
    s hogy elcsitul felettem minden
    csak csönd marad meg bennem ,
    én csak mosolygok csendesen.

    Ma már oly messze tűnnek,
    mámoros ,bűnös élvezetek,
    testem elhervad csöndben
    riadtan simítom ijedt szívem,
    idegesen tépem élő emlékem 
    és mosolygok csendesen.

    Májusi mosolyom zenéjében
    felcsendül dalom oly békésen
    meleg szavaid finom pörgésére
    testemre indák merészkednek
    azt hiszem vágy nőtt szívedben ,
    mosolygok csendesen.

    De ma már csak mosolygok ébren
    bűnös varázslatos arany lombok
    hajolnak éhező vággyal felém,
    testemre, hajamra feszülnek ,
    de már minden érintéstől félek 
    és mosolygok csendesen.[W.B.]

A pillanat------Vilhelem Margareta


  • Álmaimban szőtt selymes álmok,
    színes sodrásban ringnak,
    csendes mohósággal kúsznak
    a csendes éji kék zűrzavarában.

    Mert mindig ugyanazt álmodom,
    az igét, mi semmi lánggal ég ,
    de lobban lüktetve a hajnalban ,
    míg szívemet mélyen simogatja .

    Egymást kergeti rezdülő fényben
    álmom, hullámos napsugárban ,
    majd tova száll a hajnali szellővel
    és súgja csókját szivembe, kitártan.

    Mert mindig én felém lüktet
    csendben feloldó üdeséggel
    tekeredik testem köré, s befed
    arany szálas teli szerelemmel.

    És maradok szent álmommal
    a pillanatot soha nem ismered
    de lehet kegyelmet kapok tőled 
    megszentelve csókkal szerelmed.[W.B.]

Magunk törvényei-----Vilhelem Margareta

Egymást bénítják a Világi törvények,
csillagokból jövő sorsot irt ítéletek,
kezek mik osztanak csalóka üzenetet
mit lehet, s mit nem, de szédítenek.


Hát teremtsünk magunknak Világot
hol törvényeink kétséget nem állnak
s hol szívünk más szívet simítanak,
fantáziánkból szerelmet faragnak.

S lelkünkben titkosan oda bent
kifaragott törvényt mi döntünk el ,
bár az igazság néha bölcs művelet
számunkra vigaszt hoz, szépeket.

És higgyétek sosem lesz boldogabb ,
az ki másnak túlvilági álmot cáfolhat,
élő csodákból szőtt halk varázsok ,
szépítik körülötted szerelmes Világod .


Majd sírnak ,vagy vigadnak érzelmek
imbolygó gyertya láng fényében,
kutatva a zsarnok Hold örök erejét ,
de törvényeink feloldozzák bűneink.[W.B.]

2015. március 21., szombat

Ha majd visszatérsz---Vilhelem Margareta


  • Majd ha jön vándorlásod
    és útjaink válnak,
    belem vésődött sok csókod 
    bennem marad .


    Mert nem lesz nálam éked
    sem ölelésed ,
    majd elfojtom a semmibe,
    türelmességem..

    Majd az elhagyott percben,
    elfogy érzésed ,
    de jusson eszedbe testem
    simulóan öledben.

    Jusson eszedbe hajam színe
    forró kezedben ,
    fátyol hangom halk zenéje
    érjen füledbe.


    És ha majd félénken kérdem,
    kinek ajkát illeted ,
    tétova legyen halk válaszod
    a másnak ölében.


    Meglátod majd mosolygok
    békésen,
    várom megálljon vándorlásod 
    könnyező szívvel..[W.B.]

2015. március 19., csütörtök

Whether----Vilhelem margareta


  • if you missed your name, gentle
  • true love,
  • I know that you've always managed Preserving
  • a whisper to provide comfort.

  • Why are thoughts always stolen,
  • deep brain in love
  • planted with sweet and cunning
  • with minimal force in my memory,


  • You never want, baby
  • always with an open heart, to you
  • and if you lose heart kisses
  • nothing is left crying,,

  • then you are my true love,
  • tenderly held in waves
  • and seek the way to you, shouting
  •   and at your call and I'll come.
  • Illatós zsongás


    • Ez talán a legszebb éjszaka volt
      simogatás teli,
      ajkunkon lázasan csókok nevetnek ;
      simulóan ringnak,
      izzadt testünk összekuszálódik a percben
      egyetlen csókban,
      s tündéri varázsnak megbékélésében
      édesen zsongnak
      valami mély éteri titokzatosságot ,
      mi vallomásban tőr ,
      s a varázs szavak ajkunkon zúgnak
      csupa arany szálakként

      Hajnal köszönt ,dobban az ég könnye ,
      hajad borzolom, 
      s lágy kezeid halkan szemem simítják
      szerelmes módon ,
      és most már érzem illatos leheleted
      a víg igézetben,
      hozzád simulok némán , önfeledten
      a vágy végzetében,
      szent erőmben érlelem lelkedet
      a legszebb ébredésben .

      Mint ölelkező lombok suttogunk,
      titkunk a miénk,
      rózsaszirmok hullnak szent testünkre 
      mint álmok kertjében,
      szívünkben szikrák tüzesen lángolnak;
      szép szerelmünk van ,
      a hajnali csendben szeretjük egymást
      virág szirmokon,
      s lelkünkben lágy sugarak ábrándoznak
      imádságosak ,
      szent béke szárnya honol szívünkben
      oly zsongó hajnalok. [W.B.]

    Néha-néha


    • Néha hervadnak a győnyőrők
      mint elfonnyadó sárga virág ,
      hiába gyúl a hamvadó láng ,
      ha sürün köd fedi az örömöd .
      bár ezüst színű hárfa a lelkem

      Néha elvesztődig tekinteted ,
      mint vízbe hulló apró kövek,
      ajkad csak néma szavak átka,
      s én tétlen magamban kereslek.
      míg dalolnék ezüst szerelmet

      Néha csendben kéregetek,
      szégyellem hullámzó keservem ,
      csak úgy számlálom az éjeket 
      mik sejtelmesebben csendesek
      s árnyékom kísér az éjben. .

      Néha megszokom e tébolyt,
      vágyam nem érti értelmed ,
      de várom hogy bátran kimond 
      hirdetve a nagy szerelmed.
      a rózsaszínű mámoros éjben,,

      árnyammal takarnám tested ,
      hogy mindig éberen kísérjen,
      s álmodban érettem vezekelj
      elhessegetném a fekete felhőket,
      s előttem csak a képed remegne.[W.B.]

    2015. február 13., péntek

    Ebrenlétben---Vilhelem Margareta

    • Tökéletes szépség kell
      hogy színtiszta meztelenséggel
      átkarolják 
      ölelő karok
      igazoló szerelmed ,
      átforrósodó
      tested melegében
      lángokkal áthevítve

      szereteted, titkok karjaiba
      büszkén ,
      odaadón a test testedbe forrjon
      lángoló izgalomban
      csattanjon
      közel ajkadnak szögletében
      fájdalmasan
      száraz torokkal.

      Mert mégis vágy a vágyba 
      kapcsolódik
      ereidbe zsong a hatalom,
      lüktetőn,
      szemeidben 
      csillog az izgalom,
      szemeidben fény repdes
      bársonyosan,

      bűntelen erőd szépségében ,
      csak a hoditó imádat üvölt
      ölelő kacagásba
      és biztatóan csókod átvált
      fulladozó 
      lihegő nesztelenségbe
      elevenen,
      s együtt mozdul tested 
      a szél örök fuvallatában
      apró hullámokkal.[W.B.]

    2015. január 28., szerda

    O csak ne vádolj-------Gyóni Géza

    Ó csak ne vádolj, mért hogy örömében
    Vidám hittel nem tud már hinni lelkem.
    Oly rég tanyát vert benne már a kétely -
    Sandán tekintget szúró félszemével,
    Ha vig lakó kér egy kicsiny helyet benn.
    • Ó csak ne vádolj! Bús szemem sötétben
      Szokott látáshoz. Csak lassan vetem fel.
      Világát vesztné tán a napsütésen,
      Amit te szórsz most, fényes fehérségem,
      Mosolygó száddal, sugárzó szemeddel.
      Ó csak ne vádolj! Ó te csak bocsáss meg!
      Fehér lelked ne árnyékozza kétség.
      Imádkozzál: hadd én is hinni tudjam,
      Hogy hallgatod még keblemre borultan
      Szivemnek győztes, ujjongó verését!

    2015. január 25., vasárnap

    A bál---Vilhelem Margareta


    • Oly szép volt régen a téli bál,
      lilás fényben úszó teremben
      súlyos selymek keringőznek
      simogató kezek érintésében
      lágyan ölelkezve , illatozó kéjjel.

      S a fényes parkettán lihegve,
      összefonódnak testek lélekkel ,
      izzadt kezek forró mámorában
      ringnak párok önfeledten zenére
      aprókat tipegve tele érzelemmel.

      Imbolygó keringők sodrásában,
      tenyerek egymást simogatják ,
      halkan kopognak cipők varázsban
      száz kezek váltogatják egymást 
      kacér pillantások vágyában.

      És oly szédítő e varázs világban
      cigaretta füstös terem zajában,
      titkos pillantások pihegő csókok,
      repülnek a táncos éjszakában,
      kulcsolódnak ujjak zene ritmusára.

      Forró leheletek,enyhe lázongások ,
      oly őrőmteli furcsa szabad táncok,
      vágy teli selymek bársonyos fényekkel
      boldogságban fuldokolnak részegen,
      s húsba hasit a fájdalom a zenére.[W.B.]