A varázslat------Vilhelem Margareta

• Ma már csak szeszélyes álom,
  s elenyészik a kegyelembe
  a fejünk fölött forgó ünnepbe,
  melyben gyönyörôk nyílnak
  s színekben tündöklő nyarak.
  
  De mégis talán a legszebb
  a teljes hibátlan káprázat arca
  ahogy félig egymást lessük,
  s gyanútlan játszadozunk,
  a tökéletes valós kihívásra.
  
  Honnan ez az ádáz értelem ,
  mi felrobban a lombtalan égen,
  s elménk homályos vágyai
  kitüremkednek bűnös sejtjeinkre
  apróra zúzva szívünk rezgésein.
  
  S a hangok mik pecsétként hullnak 
  remegtetik finoman lelkünk,
  s morajló kéjjé szilárdulnak
  nyomot hagyva testünkben,
  mik örök lángként suhintanak.
  
  S elfog hirtelen egy izgalom,
  zöldes fénybe bujt szemeink
  sötét szikrákat konganak,,
  s arcunkon gyöngyös verejték
  megalázottan gonoszul kavarog.[W.B.] 
  

Ugy-e nem bánod-----Vilhelem Margareta

• A várakozás mi céltalan menet,
  elhamvadt lángok ereje,
  bús életednek biztató kedve,
  emberi testedből eredő erő.
  
  Alázatos lényed tömjén füstös
  sorsod év ezredes kéjek ere,
  legszomjas ajkadon lepereg 
  karokkal átölelt örömök heve.
  
  Keresztbe kulcsolt karok titka
  nem számlálja kiújult mosolyod,
  karcsú ujjaid tördelik bátran
  játékos hévvel dobott csókjaid.
  
  Mert mindig ugyanazt zenged
  nem számlálod hányszor volt,
  kincset markol színes Világod,
  szerelmes örömök között epedve.
  
  Istennő voltál mohó tudással
  kiforrt érzelmek gyönyörű íze ,
  feltört szívedben zajlik az élet
  csókok izét omlaszt szerelmed.
  
  Ugye nem várod a keserű szót
  epedő vágyadban éberen szól
  a tiltott beteljesülés kimért keserve
  biboros rejtelmek csókjait ébresztve..[W.B.]
  

Hatalmad----Vilhelem Margareta

• Karjaimba tartalak már rég,
  testemben él a dicsőség
  félig lehunyt kék szemed
  lángot szór felém s melenget ,
  őrzőm arcod puhaságát
  szelíd szívednek dobbanását.
  
  Figyelem vágyaid kikötőjét
  sziget leszek hogy pihenjél,
  idegem már húron feszül ,
  őrizlek mintha foglyom lennél
  valót mondok s hazudok,
  hogy mindig veled mozogjak.
  
  Mert teljesen működő szervezet
  mi bennem lakik ,s tervezek
  csak percek ,pillanatok műve
  hogy szánk körül mosolyt szülne
  a figyelő szemek mik figyelnek ,
  s nem ismerem a féltékenységet.
  
  
  Vágytól szakadok, szívem kattan
  ereimben a vér lobban ,
  cinkos tekinteted már nem zavar
  húsomba marsz , vágyat fakaszt ,
  szívem lánggal gyújtja szavát
  szájam csókjaiddal zárja magát[W.B]
  

Az idő végtelen-----Vilhelem Margareta

• Az idő végtelen a percben
  napok ,éjszakák keringése,
  szárnyát teregeti merészen,
  az elfújt múltnak üdvössége .
  
  Valami átok mossa megint,
  felébredő gőgös múltamat
  csapdába esett félelemmel,
  keresem kínosan kiutamat.
  
  Századok váltják egymást,
  vad virágok csakúgy nyílnak
  testemben kifakult rongyok
  naivan keresik az ugyanazt.
  
  Tudom, várni kell a percet
  töredelmes hűtlen eséllyel,
  vad virág széthullott szirmai,
  fel s le inognak percek felett .
  
  Zuhogó perc napokat árad
  a felhő nélküli kék tengeren
  esélyem tág sugarán halad
  a lenyugvó esti fények alatt.[W.BN.]
  

Szerencséd----Vilhelem Margareta

• Mi boldogság volt , s mámor
  múlik szüntelen a végtelenbe
  míg közönnyel nézel messze
  a lemondás szemfényvesztésébe .
  
  Mert lenge kődnek szürkesége
  zűrzavaros bíbor ébrenlétben
  vágyat forgat borúsan szédülten 
  visszasírva az őrült messzeséget .
  
  Mert egy lüktető vágy erőlteti
  vérző sebeidet , szótlan hidegen
  s körülfogja téveteg kezekkel
  s oly furcsa lesz a tükör előtted .
  
  S mint őszi lombok széltől letörten
  oly higgadtan fogadod keresve
  a messzeség édes merengését ,
  hol bársonyba fürdik a szerencse.[W.B.]

Magasra emelem karom-----Vilhelem Margareta

• Mint ősi templomok bélelt boltozata,
  márvány karokkal hordom szíved,
  tavaszi lombos színes árnyalatban
  bennem van minden érzős sejted.
  
  Csak nekem serken vágyam benned,
  asszonyi szívem egy májusi ébrenlét
  ajkamon csókjaidat magamba rejtem
  málnaszinü illatos itt felejtett kikeletben.
  
  Mert továbbra is rügyezik kincsekkel
  véletlen asszonyi érlelt szerelemem,
  s a templomi boltozat olaj freskóiban
  megfestették csókos ,ölelő nézésem .
  
  És állítom,jönnek még percek s percek,
  egyetlen tavaszba bezárt üde kikeletek,
  karom tartja szomjasan lángoló szíved,
  hogy elérhessem csókokba zárt leheleted .
  
  Ma már csak tavaszi éberségben vagyok,
  szemem lehunyom forró öntudatban
  szenvedésem még nem érlelt tavaszt
  de ölelő neszben karom magasra tartom .[W.B.]
  

Vigságom hatalma------Vilhelem Margareta

• Mégis hova lesz az érzés
  a simogató vágy mi volt
  a sors kimérte magának ,
  szívemben már nincsen 
  múlt,
  utat keres ön magának
  feltekeredik rongyos álmon
  s jóllakottan ellapul.
  
  S mi bennem él csókba fúl
  a célt kereső aranyút,
  míg eltévedt bíbor sugár
  csókos győngyfüzérbe hull ,
  s szívemben egy csoda szál
  vigadozik ,míg
  bohó vágyam tétován áll.
  
  Mert minden kín, az életben ,
  s mind befér a szívembe ,
  s gyönge Világom oly álnok
  csókjaidat ujjaimon számlálom ,
  buzgó vígságom alázatos
  a hajnali dalomban ,
  de örök ajándéknak szánom énem
  hogy benned is vígság kéljen.[W.B.]
  

Úgy várlak ------Vilhelem Margareta

• Tavaszi harmatos reggel,
  határtalan sugarak táncán
  kicsordul varázsos vágyam
  megpihenve kék hegyek ormán.
  
  
  Sápadt arcom tűzpiros lesz
  testem mámort lánggal éget,
  mint párolgó illatos kehelyben
  szívem megtelik izzó kéjjel.
  
  
  Ma téged várlak, jöttőd ígérted
  minden sóhajom illatos lehelet,
  meztelen vággyal szerelemben
  fürdik minden reggel szívem .
  
  Úgy várlak ,úgy várlak téged
  sápadt forrósággal égve,
  légy szerelmesem,este végre,
  csókjaiddal karold égő testem.
  
  Majd karjaim remegve ölelnek,
  csókod számra igézetet lehel,
  sebzett szívem dobol erősen
  mert testem fájdalmából élek.[W.B.]

Mindig ugyanaz-----Vilhelem Margareta

• A sok közös mozdulatokból 
  összegyűlő apró érintések
  és félénk törékeny érzelmek 
  ráncaiban is, légy mindig ember..
  
  Mert színes üvegfalak árnyain 
  inognak sötét idegen lelkek ,
  s karolásaink néha hasztalan 
  forró csókjaink érintése hideg.
  
  Porba hullnak elsírt alázatok,
  karjaink búsan sötét vermek
  de erőnkön túl az akarataink
  magának mindenki megteremt ,
  
  
  valóságot, bájos álmok helyett
  fényt és inogó árnyékot falevelen,
  s felvillanó víg holnapot látja,
  miközben némán tegnapot siratja.
  
  Mert kering az idő nesztelen,
  egy nap tél van aztán meleg,
  jönnek mennek a virágzások,
  mi maradunk mindig ugyanazok.[W.B.]
  

Ha emlékszel e még------Vilhelem Margareta

• És ma kérdem ,kutatva szemed
  lelked csillagos tükrében
  hol vádlóan villog a titok,
  hogy örök hűséget esküdtél
  szemem és szemed tüzében
  míg kezünk érintkeztek.
  
  Emlékszel- e még a csillagos égre,
  mik visszanéztek némán
  s én lelkedben kutattam
  az örök hűség százszorszépében
  könnyeket ejtettél szerelmünkre.
  míg tücsök zenélt a fa résben.
  
  Emlékszel-e a tavaszi hajnali csókra
  szorongó kezeink érintésére
  összefonódott ujjaiknak 
  együtt szorongó játszadozására
  ajkaink csókos játékában
  szálltunk magasan ringatózva.
  
  És megszólaltál hangosan nevetve
  megtörölve homlokod fényét ,
  ajkad félig kinyitva,
  kékes szem pillantás mámorában
  búgott hangod tört szavakban ,
  míg ujjaink görcsbe olvadtak.[W.B.]

A mosoly------Vilhelem Margareta

• Ma már mosolygok lengén,
  már sosem vágyom vágyra
  csak nyugodt békét keresek ,
  s hogy elcsitul felettem minden
  csak csönd marad meg bennem ,
  én csak mosolygok csendesen.
  
  Ma már oly messze tűnnek,
  mámoros ,bűnös élvezetek,
  testem elhervad csöndben
  riadtan simítom ijedt szívem,
  idegesen tépem élő emlékem 
  és mosolygok csendesen.
  
  Májusi mosolyom zenéjében
  felcsendül dalom oly békésen
  meleg szavaid finom pörgésére
  testemre indák merészkednek
  azt hiszem vágy nőtt szívedben ,
  mosolygok csendesen.
  
  De ma már csak mosolygok ébren
  bűnös varázslatos arany lombok
  hajolnak éhező vággyal felém,
  testemre, hajamra feszülnek ,
  de már minden érintéstől félek 
  és mosolygok csendesen.[W.B.]
  

A pillanat------Vilhelem Margareta

• Álmaimban szőtt selymes álmok,
  színes sodrásban ringnak,
  csendes mohósággal kúsznak
  a csendes éji kék zűrzavarában.
  
  Mert mindig ugyanazt álmodom,
  az igét, mi semmi lánggal ég ,
  de lobban lüktetve a hajnalban ,
  míg szívemet mélyen simogatja .
  
  Egymást kergeti rezdülő fényben
  álmom, hullámos napsugárban ,
  majd tova száll a hajnali szellővel
  és súgja csókját szivembe, kitártan.
  
  Mert mindig én felém lüktet
  csendben feloldó üdeséggel
  tekeredik testem köré, s befed
  arany szálas teli szerelemmel.
  
  És maradok szent álmommal
  a pillanatot soha nem ismered
  de lehet kegyelmet kapok tőled 
  megszentelve csókkal szerelmed.[W.B.]
  

Magunk törvényei-----Vilhelem Margareta

Egymást bénítják a Világi törvények,
csillagokból jövő sorsot irt ítéletek,
kezek mik osztanak csalóka üzenetet
mit lehet, s mit nem, de szédítenek.


Hát teremtsünk magunknak Világot
hol törvényeink kétséget nem állnak
s hol szívünk más szívet simítanak,
fantáziánkból szerelmet faragnak.

S lelkünkben titkosan oda bent
kifaragott törvényt mi döntünk el ,
bár az igazság néha bölcs művelet
számunkra vigaszt hoz, szépeket.

És higgyétek sosem lesz boldogabb ,
az ki másnak túlvilági álmot cáfolhat,
élő csodákból szőtt halk varázsok ,
szépítik körülötted szerelmes Világod .


Majd sírnak ,vagy vigadnak érzelmek
imbolygó gyertya láng fényében,
kutatva a zsarnok Hold örök erejét ,
de törvényeink feloldozzák bűneink.[W.B.]

Barátomnak szeretettel

Ha majd visszatérsz---Vilhelem Margareta

• Majd ha jön vándorlásod
  és útjaink válnak,
  belem vésődött sok csókod 
  bennem marad .
  
  
  Mert nem lesz nálam éked
  sem ölelésed ,
  majd elfojtom a semmibe,
  türelmességem..
  
  Majd az elhagyott percben,
  elfogy érzésed ,
  de jusson eszedbe testem
  simulóan öledben.
  
  Jusson eszedbe hajam színe
  forró kezedben ,
  fátyol hangom halk zenéje
  érjen füledbe.
  
  
  És ha majd félénken kérdem,
  kinek ajkát illeted ,
  tétova legyen halk válaszod
  a másnak ölében.
  
  
  Meglátod majd mosolygok
  békésen,
  várom megálljon vándorlásod 
  könnyező szívvel..[W.B.]