Bukdácsoltam rögökön, erdők között tudtam hogy te ide látszvacogott lelkem mikor elért a holtágcsillagom feselt lett,csalárd.Játszottam veled ,beismerem bűnömde tisztességesen ,örök esküt kötöttem játék gyűrűkkels most verejtékezem.Nem ismertél ,akaratom -függetlenségmiben kedvet találtam ,özvegyi fátylam félredobtam érettedkezemben golgota virág.Jó és rossz voltam ,beismertem régnevem tündökölt az égenvétkeztem egyre agyamtól,szivemigbennem zengtek idő előtt .Ma fohászkodom érted, összetett kezekkelingerel az eleven értelemholnap ki tudja mily kegyetlen züllöttség markol belém keservesen.Látod ilyen az ingatag szerelem szomjaelrepül egyből-neveletlen ,nem élünk csodákat ,nem áll cél közénkde megbűnhődtem rég.A hitszegőknek nincs eleven kötelességecselekvésre ösztönözöttek ,de szerelmed új utakat nyitott bennems veszélyes lettem. [W.B.]
Mit mondjak magamról nekedmost ha hozzád repülhetnékmelegen tenném rád kezemmint a Nap a föld kerekségen.Testem vérmes nyugtalanságamint maroknyi tűz égő lángja ,amit az eső sem olt szüntelensem a mennyből jövő kérelem .Már kezdem nem ismerni magammegdermedek zubogó kínom alattmint a Hold csillag szikrák nélkülúgy bolyongnak körülötted emlékek.Szívemben dúlnak vad háborúkalkudoznak , kinek mennyi jut ,alkudoznak hogy tetten érjenekmegvédhetsz de sehol nem vagy .Válasz nélkül hagytál utolsó estehomlokodon duzzadtak erecskék bal jóslón tördelt bús szenvedések ,segíts rajtam ,nincs aki megvédjen.Te aki évekig hozzám tartoztálszerelmes szívedben bujtattál válaszolj ,mert nehéz számomra ,a tudatlanság egyből fut zátonyra .Egyszer csak ott hagyok mindent ,megvétózom szent szenvedélyem ,sorsom nem oly szerelmes szépséghogy alázatom megérje szenvedését. [W.B.]
Milyen rövid ez az élet ,viseljük csendben szégyenétennyi volt talán az ifjúság ,mi oly hamar elszállt ?Egybefonódtak napok, évekés egyre múlttá válik a jelenmit akartunk nem értük megmaradtunk a szégyennel..Mennyi szenny és áldozatmennyi titkos forró utak ,s amit szerettünk már nincssóhajunk már vérünkben kering.Szándékunk mit szégyen itatmegbukott ,saját törvényei szerintmegfordítva lanyha akaratunkatés reánk csak a bűn tapadt.Dölyfös lett az élet karikájalassan öl ,de hű vagy hozzá ,az özönvíz mindig csak ellenünkfolyik ,lassan cinkosai leszünk.És kérdem akkor hova továbbrettegésem egy nagy kérdés :"vagy" ?Életem lényegét inkább feladommint hogy elveszítsem öntudatom.Még lobog bennem egy tüzes vágyeleven törvények sorozata ,küzdök ellene szüntelen,álmodvaegy új napot ,agyam megveti a halált.[W.B.]
Sok minden lassan véget ér nekünksok minden most kezdődik nektekörök körforgás és folytonosságfelbukkan és mindent megmagyaráz ..Megtettünk, mindent amit kellettnéha másképp fordult a kedvedmost egyre megy ami elveszettsávok vékonyítják meglett végletet..Édes ez az élet meg ha borús is ,szerelem tüze dalosan mindig égnevessünk minden éjjelek után ,mert a holnap csak kérésre jön buján.Bízzuk rá magunkat az életretőle megkapjuk a végső védelmeta jövő felbukkan egyre és tűnikvessük be magunk a tömegbe.Elvegyülünk emberek közöttérezzük idegen testek melegétkörös körül izgalmas szürkeségfelszakítja ha kell a föld belsejét.Akaratunk halvány üzenet lesz ,mint a Medárd aki esőt jósoltmegtörtént úgy ahogy elkezdődöttnem kereste ,találta és hozott .Csak egy ismeretlen vágy bennünkring csendben a sok cselekedettben és elfogadjuk az eltűrhetetlent is ,csak Medárd tudja miért és meddig . [W.B.]
Könnyű préda lesz a szív néhaúsznak benne fájó érzelmeknyílnak zárulnak egyre pitvarokszorgalmasan hitet lüktetnek.Ősi játékuk vért lobbant a múltbannosztalgiáznak rideg rezgő idegekfojtogató érzés keríti hatalmába őketmelyek recehártyával is érintkeznek.Menekülünk saját ámításainktólszimatoljuk a felhős ég kékségétszívverések szív burokban kelnekbemocskolt szánalmak holttestén.Sok szörnyű tévedések sorozatanem a miénk, rég szét reccsentekmaradtak a hétpróbás követeléseks a bocsánatok enyhen kacér heve.Foggal -körömmel vívjuk csatáinkmíg rügyek duzzadnak fák ágain ,védekezni nincs kedvünk sietünka szív lüktet magában könyörtelen.Ma már visszanézve az idő lapraköpködünk átkot zamatos szavakkal ,időközben őszes lett a szívek ütemekamrái zsugorodnak lucsokban ázva . [W.B.]
Komoran ül a tenger szélénhomlokán ráncok búsulnakbajusza része szakállánakbekerítve nemtörődöm létét .Korán elindult kis bárkájávalannak rendje s módja szerintürességbe merül tekinteteüres halóba csüng keresete.Nem talált ma semmi értelmetegy hal sem kereste a vedréthomlokán a sok redők mellettkeserűsége szűkíti a szemét .Sok hiányt titkol bús arca ,hátán pokróc , a hideg rázza ,fején halász sapka alól itt -ott ,fehér tincsek ülnek sapkájára .A halász néma sziklaként merengnem töri meg a csend békéjét,öregségében már összeroskadt s reménytelenség lett figyelme. Petyhüdt arcán kiülnek táskák borongós őszi esti homálybanbotjára támaszkodik szokásbanélete nyűg lett , kilátástalan. [W.B.]
Búcsúm könnyed volt, előadtamszerelmem felemás fordulatában ,őszinte kalandokban megkaptam ,de ott maradt minden elfojtottan.De fáj hiányod, a sok fél szavadzavarja fülemet de továbbszalad,ajtók kattantak, ablakok nyíltakegyütt tétováztunk -kettőscsillag.Szívemben remeg az áhítat utánadtűnődők egymás bókjain,önutálat ,az ajtót szélesre tárja magányommindennapok fáznak nyoszolyámon.S dübörgő szívemben csend honolkönnytől maszatos út összepocsolnekivágok még egyszer a kudarcon ,ahogy sikoltva magamat meglátom.Még ma is kereslek ,belefáradtam ,célomat túl nagyra tervezte agyamcsapdákat állítottam, kudarc-kudarcravált, idővel felidézem egy tanulságra.[W.B.]
A júliusi esős kavalkádbólkiáltok vissza konokulkülönös évszakok közöttsemmi sincs úgy ahogy volt.Meghallja valaki-e hangom ?Tiszta száj íz aromás zamatja .A romantikám rég elhagyott erkölcstelené vált nyomora..Futnak álmok körülöttem, rongyok ,kinyújtott karomon szánalomzsebemben még tartalékolommagam becsapni nem hagyom.Széditö emlékek keringenek -életem kattogó vonatok kereke ,álmom a jövő halmazos légbenkét szívverés között tekereg.. [W.B.]
Szüntelen ,csak veled lennékcsacsognék ezt azt ,mindent mi volna eszemben ,beléd fészkelődnékmíg beszélek veledmegfognám a kezed ha akarnád -én akarom.Nélküled élni tévedés lenneőrizlek mint kincset ,mint szívben a lüktetéstütemesenkövetlek egy ütembenengedd meg én megengedem .Nincs menekvésed ellenemrád tapadt szükségemorvul ,de nélkülözhetetlenuralkodsz sejtjeimbenáztatod könnyekkelmelyben megfürödnékkíméletesen ,ítélje méltónak szíved engedem hogy szeressenén szeretlek.Megbocsájtható lesz tévelygésemha olykor-olykor bűnbe esnék ,mert ösztönök kergetnek de a vágy csak feléd integet kérlek el ne kergess ,számomra nélkülözhetetlen leszel ott a helyed a szívemben .Félig ismeretlende nem idegen testűnk s lelkünk véghetetlens mégsem érhetlek el engedd meg hogy elérjelek -én engedem. [W.B.]
Szerelmet formálni ,ámítanitestet, alakítanigyönyörű ,bátor alakothihetetlen őrület ,mertminden végzetesentengelyében született.S míg bent a szívben a jog nem akar engedniújabb reményt ,ölelgeti játékát egyres hódolok ujjait szorítja megkövülten ,addig a lélek száll messzeegyütt a széllelmíg a szív kivirágzik szirmokkal megteliks a test leroskad örömében.Ez így összeillik ,a test s a lélek engedelmes ,helyrehozva a vétkeketirigylésre méltóntörvényszerűen ,szívbe békésen reteszelttünemény lesz mindenkönnycsepp.És szép utakra terelődika hajnali szürkületben ,se arra -se erreegyenesbe a szívbe telepedikcsak a szív telik meg csordultigszerelemmel . [W.B.]
Személytelen ,tárgytalan töredékekjelenléte késve érkezik ébren veled ,egymásba tekert sejtelmes kezdetekértelmét nem fogalmazta meg nekem.Mert minden ott maradt,álmok pereméntörténetünk közönséges ,nevetségesmintha csak ketten lettünk volna egyreidegen hullámhosszon ,zsibbadt szívvel.Bűnbocsánatoddal mosolyod védtelenlehet talán magad is rég elfelejtetted ,múltunkba sok minden belefért rendre ,míg kint fél lábbal várok férfi becézésre .Most miért is lennék megértő veledszíved gyertya lángja játszott velempislákoltál,lobbantál, néha elfújt a szélnincs kinek sírnom semmiről éretted.Csókjaink ágyneműk között ébrednekrangtalan ,egymás mellet feküsznekdiadalt ül az ki nem látja meg szégyenétmindent úgy akart ahogy merészelt. [W.B.]
Nem muszáj szájat nagyra tátniúgyis látszik kinek mi lapátnyi ,üres szónak a vége milliárdnyi ,csak ismerni kéne igazat meglátni.Csalárd viszonyok közt veszedelmesha szavak bősége csupa lényegtelen ,ne csodálkozz rajta ha túl méretezettminden szerénységét ki kísérletezte .Csömör a száján ,minden kiköpötten ,ismerve a némbert , előre kikötöttemszájára lakat járna, zabolája mérgesa szavak minősége pletyka szinten is fájdalmas, sóhaja méreggel van tele ,mi marcangolja húsod, egyenletesenszétzúzza felaprított apró könyörgésed ,elzsibbasztva saját testedben türelmed.. [W.B.]
