szerelmem felemás fordulatában ,
őszinte kalandokban megkaptam ,
de ott maradt minden elfojtottan.
De fáj hiányod, a sok fél szavad
zavarja fülemet de továbbszalad,
ajtók kattantak, ablakok nyíltak
együtt tétováztunk -kettőscsillag.
Szívemben remeg az áhítat utánad
tűnődők egymás bókjain,önutálat ,
az ajtót szélesre tárja magányom
mindennapok fáznak nyoszolyámon.
S dübörgő szívemben csend honol
könnytől maszatos út összepocsol
nekivágok még egyszer a kudarcon ,
ahogy sikoltva magamat meglátom.
Még ma is kereslek ,belefáradtam ,
célomat túl nagyra tervezte agyam
csapdákat állítottam, kudarc-kudarcra
vált, idővel felidézem egy tanulságra.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése