most ha hozzád repülhetnék
melegen tenném rád kezem
mint a Nap a föld kerekségen.
Testem vérmes nyugtalansága
mint maroknyi tűz égő lángja ,
amit az eső sem olt szüntelen
sem a mennyből jövő kérelem .
Már kezdem nem ismerni magam
megdermedek zubogó kínom alatt
mint a Hold csillag szikrák nélkül
úgy bolyongnak körülötted emlékek.
Szívemben dúlnak vad háborúk
alkudoznak , kinek mennyi jut ,
alkudoznak hogy tetten érjenek
megvédhetsz de sehol nem vagy .
Válasz nélkül hagytál utolsó este
homlokodon duzzadtak erecskék
bal jóslón tördelt bús szenvedések ,
segíts rajtam ,nincs aki megvédjen.
Te aki évekig hozzám tartoztál
szerelmes szívedben bujtattál
válaszolj ,mert nehéz számomra ,
a tudatlanság egyből fut zátonyra .
Egyszer csak ott hagyok mindent ,
megvétózom szent szenvedélyem ,
sorsom nem oly szerelmes szépség
hogy alázatom megérje szenvedését. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése