Bukdácsoltam rögökön, erdők között 
tudtam hogy te ide látsz
vacogott lelkem mikor elért a holtág
csillagom feselt lett,csalárd.


Játszottam veled ,beismerem bűnöm
de tisztességesen ,
örök esküt kötöttem játék gyűrűkkel
s most verejtékezem.

Nem ismertél ,akaratom -függetlenség
miben kedvet találtam ,
özvegyi fátylam félredobtam éretted
kezemben golgota virág.

Jó és rossz voltam ,beismertem rég
nevem tündökölt az égen
vétkeztem egyre agyamtól,szivemig
bennem zengtek idő előtt .

Ma fohászkodom érted, összetett kezekkel
ingerel az eleven értelem
holnap ki tudja mily kegyetlen züllöttség 
markol belém keservesen.

Látod ilyen az ingatag szerelem szomja
elrepül egyből-neveletlen ,
nem élünk csodákat ,nem áll cél közénk
de megbűnhődtem rég.

A hitszegőknek nincs eleven kötelessége
cselekvésre ösztönözöttek ,
de szerelmed új utakat nyitott bennem
s veszélyes lettem. [W.B.]