úsznak benne fájó érzelmek
nyílnak zárulnak egyre pitvarok
szorgalmasan hitet lüktetnek.
Ősi játékuk vért lobbant a múltban
nosztalgiáznak rideg rezgő idegek
fojtogató érzés keríti hatalmába őket
melyek recehártyával is érintkeznek.
Menekülünk saját ámításainktól
szimatoljuk a felhős ég kékségét
szívverések szív burokban kelnek
bemocskolt szánalmak holttestén.
Sok szörnyű tévedések sorozata
nem a miénk, rég szét reccsentek
maradtak a hétpróbás követelések
s a bocsánatok enyhen kacér heve.
Foggal -körömmel vívjuk csatáink
míg rügyek duzzadnak fák ágain ,
védekezni nincs kedvünk sietünk
a szív lüktet magában könyörtelen.
Ma már visszanézve az idő lapra
köpködünk átkot zamatos szavakkal ,
időközben őszes lett a szívek üteme
kamrái zsugorodnak lucsokban ázva . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése