A titokszoba---------Vilhelem Margareta

Oly ridegnek tűnt a ház ,
bent a kristály-falak fénylettek
glédában állt a rend
arany szó zengett ,
ha megszólalt a Szörnyeteg 
szelíden.
Csillogó tükrök peremén
fikusz levelek árnyékot intenek ,
mint amik titkot ismernek.
A Szépség mint éden gyermeke 
bársony szőnyegen hever ,
karjai szépsége öble 
menhelynek szánta mindörökre 
szerelmének ,
ágyán meztelen kinyújtott kezekkel
mosolya érzéki önkívület ,
de nem szégyenli szépségét .
Suttogó lágy zenében 
a vágy kicsúsztat
kéjes lángot,
mi forrón égette testűket
kikerülhetetlen játéknak tűnt
és testűk összeforrt.
Találka hely volt a ház, az övéké
két elárvult menekülté
kik összekerültek ,
csöndes örömmel ,
szemükben nyugtalan vágy ,
hömpölygő mámoros varázslat
és eggyé váltak egy percre .
Míg a csend lassan megállt
megérett rejtelmek
kerülgették őket,
veszélyes útra tértek
hol csapdák feküdtek ,
zöld szemek ólálkodtak
a kristály falak rései között
álnok bosszúként
a vadság hidegével ,
szándékos kegyetlenséggel
méreg keveredett a kísértésbe
s kiszélesedett hosszú penge 
lett a végzetük.
A ház ma is ott áll ,ridegen 
kívülről rendetlen ,
bent véres tenger alvad
két szerelmes szenvedélye
benne maradt,
és összevegyült a szőnyegen 
titkuk övék maradt a vérben. [W.B.]

A szükség percében---------Vilhelem Margareta

Én nem készülök soha sehova
nem látom az ismerős arcokat
engem sem hív senki sehova
kabátom rég log -ott az akasztófa.

És ez a csend mi kibírhatatlan
üres szekrényembe egyre matat
keresgéli kopott ruhadarabom
utána sistereg a csend újra s újra.


Kint patak csobog-halk üresség ,
szobámban vár dunyha melegség
emlékek sora sűrűn jön utánam
s én fázom sötét szoba zugában .

Dunyha alatt csepp nyomorúság
vigasztal, míg rám tör az álom
kint a Nap vöröses hajnalában
kacagva rázza sugarát ablakomra .

Magányom szűk kedvében elfárad ,
de szép percek egyre sorakoznak
idővel együtt kötnek szép barátságot
én kimaradok , de van bátorságom.

Vad szelek játszanak múltamban
oly nehéz a sorsom egymagamban ,
keresem kabátom ,és nem bánom
hogy elindultam keresni új barátot.


Erős kísértés bujtogat mosolyra
titkokat gyanítva felnézek a Napra ,
nem csalódott itt vagyok magamban
szánjon meg engem vegyen karjába. [W.B.]

Szemrebbenés nélkul-------Vilhelem Margareta

Közérzetemen lehet segíteni
ha átvirrasztóm az éjszakát
s a törődést 
gomolyagban koncentrálom
melleim között,
cselekvésre ösztönözöm
tested,testem 
bűnbánattal együtt ,
hogy csak ennyire telt
mert a tett lassult
kétellyel ,
s a vágy túl gyors volt
a szükséglettel .
Bizonyos dolgok 
tényekre kergetnek
ösztönökre biztatva
a szerelmet .
Felfordult lila ágynemű
még illatozik testemen
s ha vetetlen ágyra terelődik
a nemzés ,
minden értelemmel
hálafélét érzek iránta
együttlétünkben .
Semmi sem kívánatosabb
mint amikor egymásra nézünk
a szűk szoba intim lényegében
s ingerülten zajt csap szívünkben 
egy mozzanat,
a nyújtózkodás csikorog 
az ízületekben
majd szoknyám rendezem
beidegzett mozdulattal
tovább ámítva 
szem rebbenésedet.
Vékony testemen
karjaid nyoma
piros foltokban ,
gerincünkön zsibbadás érzet
míg férfias combod 
megtelik melegséggel
s szőke pihék merednek 
ölemben.
Szerelmünk egyszerű volt
ott a pamlagon ,
cigaretta füstben
bámultuk a semmit
és újra ölelkeztünk ,
majd fáradtan
egymás vállán
nyugtattuk fejünk ,
hosszú álomba merülve 
az örökké kívánat álmába. [W.B.]

Egy halott mese -----Vilhelem Margareta

A kávéház nem volt tőle messze
az ajtóban megállt fürkészően ,
sok férfi meg nő ült egy helyen
színes ruhákban összevegyülten.


Füstös lárma gőzölt a kávéházban
és egymást túlharsogva beszéltek
ő csak szemével kutatta fáradtan
egy angyalt, kit keresett oly régen.

Asztalok körül férfiak nyüzsögtek
és színes ruhában öltözött hölgyek 
hirtelen meglátta akit rég keresett ,
fehér ruhában magas sarkú cipőben.

Férfiak asztalnál, izzadt ingekben
mellette hemzsegtek érdekelten ,
vonaglott a teste ahogy nevetett
pincérek fordultak meg e zenére.

Mert a hangja mint pacsirta éneke
messzire szállt a füstös teremben
a kemény férfi vére erősen lüktetett
ahogy hangja a szívét érintette.

Rég keresi a nőt kit régebb ismert
kinek ágyában egyszer fetrengett
azóta sem tudta kiverni fejéből
lágy hajlatait és pacsirta énekét .

Ahogy szemük találkozott a füstben
a hölgy félrenézett érdektelen ,
mint aki sosem látta az embert
s tovább nevetve vonaglott teste.

A férfi felgyűrte kabátja gallérját
késő éjjel,mély lélegzetet véve ,
kint a hűvös szél verte sápadt arcát
csillagok remegve ragyogtak felette.

Mint amikor lángot oltanak tenyérrel
élete kedvét a bánat hirtelen elvette ,
a hölgy ott maradt a kávéházi széken
ő pedig belépett egy halott mesébe. [W.B.]

Evickélek erre -arra-------Vilhelem Margareta

Egy pillanatra még látlak
belső szemek hunyorítanak
beszélnek élet történeteket
azokról kik annyit tévedtek .

Persze lehetne ez másképp ,
de minden folyik medrében
a jóakarat mi bennünk kelt
megbokrosodott- hirtelenség.

Szerettelek nem részletezem ,
ma zavartan fordítom el fejem
feltárul bennem minden érzelem
nincs ebben semmi döbbenet .

Osvényem már másfele vezet
felcsapott újra szenvedélyem
az áldozatom most nem te leszel
egyszerű a játék -kényelmesebb.

Ráhangolódok körülményekre
lehet nem eléggé szerettelek ,
szabadságom érdekében evickélek
kötelékek nélküli szerelemre. [W.B.]

A vágy----Vilhelem Margareta

Úgy ölelj hogy sose múljon el
úgy csókolj hogy szám égjen el
nem vágyom többre -most legyen
állítsd meg az órát megengedem.


Tedd homlokomra kezed édesen
érintésed forró felmelegedés
szívemig hatoljon a sejtelem
marjon húsomig szűkségesen .

Varázs legyen mint a mézcsepp
mikor bőrömre simul kegyelmed
érzékkel bolyongjál testemen
örömöm- szemérmetlen lesz veled.

Határait testemnek nem ismerem
mohó szám csókban keresi tested
a megállt óra hasznunkra lehet
gyengén kioldani buja képzeletem.

Úgy ölelj hogy sose múljon el
mezítelen kíváncsiság legyen kezed
testem sóvársága a vágyak teste
úgy csókolj hogy ajkam égjen el. [W.B.]

Jöjj vissza érettem---Vilhelem Margareta

Hol jár képzeletem,mely területen
         a csillagtalan égen merre fut
s hol bujdosol magad a végtelenben
        mikor mindenfele zárt az út.


Szavaid kacagnak keserűen ,ébren
        őrült démonjaim keresnek ,
fájó bűnbánattal leng-teng életem
        elhagyottan gyötrődöm én..

Tudom most gyöngédnek kell lennem
        és mondanom kéne szépeket
de a a férfi aki a nőtől sietve elmegy
       nem kivánja a szerelmet.

Veled kezem szám nem lenne pihent
       mindent követelnék tőled
szívembe égő máglyát raknák szüntelen
       hátha észreveszel engem.

Nem tudod, de arcomon redők gyűlnek
     körülfogjak kék szemeim ,
ezer évet is bolyongnék messzire érted
       csak jöjj vissza érettem. [W.B.]

Nincs kivétel------Vilhelem Margareta

Lassan már, minden mindegy lesz
nem aggódom magam miatt ,
szerencsére csak felvetem a kérdést
vajon milyen lesz a változat.

Az idő megy ,nem kérdez részletekig
de érezteti hatalmát ,
valahogy egyensúlyoz a végletekig
majd rád csapja markát.

Sóhajtunk nagyokat, telítettséggel
habzsolunk kitátva szájat ,
figyelmen kívül hagyjuk önteltséggel
vallainkra terülő időszálat .


Utálattal boncoljuk testűnk öregségét
szívünkben ritmus zavar ,
félúton megállunk, látva törékenységét ,
belénk mar az iszonyat.

Törvénybe szabták az idő menetelést
lépést tartunk vele ,
repedésekből halljuk az árnyak nevetését
senkinek sem lesz kivétele . [W.B.]

Nyitott képzeletek------Vilhelem Margareta

Vágyamba tűzdelt kis bimbók
szaporán nyitják szirmaikat
megduzzadnak áthágásokon
és én csak hálásan mosolygok.

Beragyog egyre a testi fájdalom
szívem gyanútlan pihe álmában
magamba zárul halk változásom
várom hogy szülessen virágom .

Elzsibbadt ösztöneim ébrednek
szétterülnek itt a szívemben ,
hirtelen tőrnek rám melegen
illattal teli balga gyönyörűségek .

Visszavárt vágyam leng felém
alázatomban fészkel a kudarc ,
könnyű szél sepri végig testem
felkorbácsolja kihűlt reményem .

Szárnyalnak felém öröm hívások
férfi csábító , mosolygós ösztönök ,
amiből bekövetkeznek képzeletek ,
de marad egy szempont ami nyitott. [W.B.]

Múló napok-----Vilhelem Margareta

Emlékszel az esti sétákra
kockás szoknyám szélére ?
Arcunk bája s fiatalsága
tükröt vetett szépségunkre.

Nem igen sétáltak emberek
az ősz rajzolta körül magát ,
a sötét fák s hulló levelek
becsurogtak titkos réseken.

Bolond jó kedvünk támadt
sötétben bőrünk összeért ,
közel volt ajkamhoz ajkad
szemeink nagyok és sötétek.

Néztük a csillagos égboltot
zöldes szemed úgy ragyogott
amit adtál akkor,szerettél tudom
most merre vagy ?Hol lakol?

Sok nap telt el azóta, évek
most egyedül sétálok a téren ,
de minden fán és hulló levelen
más ember mozdulatát lelem.

Ígértél örök szerelmet, igazat
édes illatod most is itt van ,
mint egy tolvaj mindent lopok ,
a kockás szoknyában vagyok .

Minden lépésben látom lépésed
minden fában alakod faragtam
összeszedtem a hulló leveleket
minden levélben a te emléked .

Én vagyok hibás nem vigyáztam
nem voltam eléggé éber kuvasz
míg fák hulló leveleit számoltam
elcsaltak téged , rég elsodortak. [W.B.]

Menekülés -----Wilhelem Margareta

Nem érzi hogy nem szereted
boldogan fekszik melletted
megremegsz ha hozzád érve
keze, ráesik testedre
libabőrös lesz tested
mellkasodban szorul szíved .
Rég nem szereted
ezt az embert
ágyból kikelsz
de álom kerülget.
Valamikor láng és vágy lengett
tele volt az életed
csak tested akarta 
lelked nem bírta ,
így ölelésed hideg lett ,
menekülsz tőle.
Egyszer mindig nyílnak szemek
gondolsz tévelygésedre
megcsalt férjedre
s a hazug ölelésekre
a titkos szeretődre,
ki befészkelte magát lelkedbe
s mosoly fut át szemeden ,
ablakot nyitsz a sötétben
érzed ahogy szellő lebben
szívedben ülepszik a béke 
s visszafekszel melléje ,
de nem szenten ,
őrá gondolsz 
ki vár téged
holnap éjjel ,
forró ölelésével. . [W.B.]