boldogan fekszik melletted
megremegsz ha hozzád érve
keze, ráesik testedre
libabőrös lesz tested
mellkasodban szorul szíved .
Rég nem szereted
ezt az embert
ágyból kikelsz
de álom kerülget.
Valamikor láng és vágy lengett
tele volt az életed
csak tested akarta
lelked nem bírta ,
így ölelésed hideg lett ,
menekülsz tőle.
Egyszer mindig nyílnak szemek
gondolsz tévelygésedre
megcsalt férjedre
s a hazug ölelésekre
a titkos szeretődre,
ki befészkelte magát lelkedbe
s mosoly fut át szemeden ,
ablakot nyitsz a sötétben
érzed ahogy szellő lebben
szívedben ülepszik a béke
s visszafekszel melléje ,
de nem szenten ,
őrá gondolsz
ki vár téged
holnap éjjel ,
forró ölelésével. . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése