bent a kristály-falak fénylettek
glédában állt a rend
arany szó zengett ,
ha megszólalt a Szörnyeteg
szelíden.
Csillogó tükrök peremén
fikusz levelek árnyékot intenek ,
mint amik titkot ismernek.
A Szépség mint éden gyermeke
bársony szőnyegen hever ,
karjai szépsége öble
menhelynek szánta mindörökre
szerelmének ,
ágyán meztelen kinyújtott kezekkel
mosolya érzéki önkívület ,
de nem szégyenli szépségét .
Suttogó lágy zenében
a vágy kicsúsztat
kéjes lángot,
mi forrón égette testűket
kikerülhetetlen játéknak tűnt
és testűk összeforrt.
Találka hely volt a ház, az övéké
két elárvult menekülté
kik összekerültek ,
csöndes örömmel ,
szemükben nyugtalan vágy ,
hömpölygő mámoros varázslat
és eggyé váltak egy percre .
Míg a csend lassan megállt
megérett rejtelmek
kerülgették őket,
veszélyes útra tértek
hol csapdák feküdtek ,
zöld szemek ólálkodtak
a kristály falak rései között
álnok bosszúként
a vadság hidegével ,
szándékos kegyetlenséggel
méreg keveredett a kísértésbe
s kiszélesedett hosszú penge
lett a végzetük.
A ház ma is ott áll ,ridegen
kívülről rendetlen ,
bent véres tenger alvad
két szerelmes szenvedélye
benne maradt,
és összevegyült a szőnyegen
titkuk övék maradt a vérben. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése