a csillagtalan égen merre fut
s hol bujdosol magad a végtelenben
mikor mindenfele zárt az út.
Szavaid kacagnak keserűen ,ébren
őrült démonjaim keresnek ,
fájó bűnbánattal leng-teng életem
elhagyottan gyötrődöm én..
Tudom most gyöngédnek kell lennem
és mondanom kéne szépeket
de a a férfi aki a nőtől sietve elmegy
nem kivánja a szerelmet.
Veled kezem szám nem lenne pihent
mindent követelnék tőled
szívembe égő máglyát raknák szüntelen
hátha észreveszel engem.
Nem tudod, de arcomon redők gyűlnek
körülfogjak kék szemeim ,
ezer évet is bolyongnék messzire érted
csak jöjj vissza érettem. [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése